ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap este a Kazinczy utcában botlottam bele ebbe az ezüst szivarba. Olyan, mintha csak ott felejtették volna a fehér Lada meg a nagy zöld kuka között a sötétben. Nagyon szép volt, ahogy a vizes macskakövön csillogott minden, próbáltam elkapni a tükröződést is a pocsolyában. Nem értek hozzá, mi ez a gép pontosan, de elég elegáns darab a málló házfalak előtt. Kicsit lágy lett a kép és szemcsés, de a hangulat talán így is átjön. Mintha valami fémhal úszna a sárban.

Ma reggel 06:20-kor a čebíni alállomás kerítésénél vártam. Tudtam, hogy előbb-utóbb felbukkan egy Ganz Danubia GD-27 „Főnök”, de ez a konkrét példány érdekesebb, mint a szokványos darabok. Nézzétek meg jól a tetőn lévő antennaerdőt és az extra ventiláció (ventilace) megoldásokat az oldalán. Ez nem egy mezei szervizgép, hanem egy komolyabb zkušební (teszt) változat. A Pentax és a 200-as objektív tette a dolgát, bár a hajnali sötétség és a járó emelőventilátorok miatti hővibráció kicsit lágyította a kontúrokat. A fagyott sárban és a kábeldobok mellett állva pont olyan, mint egy beharangozó egy nagyobb volumenű művelet előtt. Aki ért hozzá, az tudja, mit jelent az ilyen označení a géptörzsön. Hagyom, hogy a többiek találgassanak a forrásaimról.

Sziasztok! Tegnap délelőtt, január 31-én volt szerencsém lencsevégre kapni ezt az Ursus Heavy Industries UH-28 Niedźwiedź-et a kabai önkormányzati telephelyen. Ahogy a képen is látszik, egy meglehetősen kormos példányról van szó, valószínűleg egy komolyabb mentési feladat után pihentetik itt a latyakban. A háttérben álló Ikarus 260-as remekül mutatja a gép brutális méreteit; még leeresztett támasztóbakokkal is tekintélyes jelenség. Amiért igazán megálltam, az természetesen az oldalsó hűtőrács és az intake manifold kialakítása. Nézzétek meg a lamellák sűrűségét a fő beömlőnél! Bár az Ursus híres a robusztus megoldásairól, itt a hőcsere hatékonysága érdekében meglepően finom rácsot alkalmaztak, ami szerintem sokat elárul a gép belső hűtési ciklusáról. Emlékeztet egy kicsit a VEB Formwerk nehézgépeinél látható megoldásokra, bár a tátrai nehézvontatók kifúvó nyílásai általában tágabbak. Sajnos a Zenitemmel és a Helios 44-2-vel kicsit elvétettem a fókuszt a legközelebbi beömlő-geometriánál, és a film szemcsézettsége is látszik az árnyékos részeken, de a lényeg kivehető. A gép mellett egyébként egy rakás elhasznált ipari légszűrő hevert egy műanyag ládában, ami nem is csoda, ilyen környezetben gyorsan telítődnek a lamellák közti járatok. Mindig öröm látni egy ilyen "Medvét" testközelből, különösen, amikor az ember látja rajta a tényleges munka nyomait.

1996. január 30., 21:07. Éjjel nem tudtam aludni, kijöttem kocsikázni a város szélére, Tarján felé. A MOL kútnál botlottam bele ebbe az OKB Volga gépbe. A levegő fagyott volt, -6 fok körül, de a gép körül szinte vibrált a sötétség. Az a mély, lüktető búgás, amit a turbinák adtak ki... még most is a fülemben van. Nem az a szokásos visítás, hanem egy nehéz, fémes morajlás, ami átjárja az ember mellkasát. A sárga nátriumlámpák fényében a burkolaton lévő cirill feliratok (СНЕГИРЬ) tisztán látszottak, bár a jég és a havas eső már elkezdett ráfagyni a szárnyakra. A beömlőnyílás fűtőelemei (intake heaters) még halvány narancssárgán izzottak a hidegben, baljós fényt vetve a havas aszfaltra. Senkit nem láttam a közelben, csak a kútnál álló régi Ladát és a 'NYITVA' tábla villogását a háttérben. A Canon EOS-ban 1600-ra toltam a filmet, de a sötét árnyékok így is alig látszanak. Amikor a hajtómű indítás után felpörgött, az a hang mindent elnyomott. Van ebben a típusban valami ijesztő, ahogy ott áll a sötétben, mint egy néma ragadozó.

Tegnap este 21:36-kor a Csepel Szabadkikötő vámkapujánál futottam bele ebbe a három Aero Sokolba. Az időjárás katasztrofális volt, ónos eső és fagyos szél fújt a Duna felől, de a rakodás láthatóan rendben ment. A gépek szorosan, katonás alakzatban pihentek a vizes betonon, mögöttük a Rába teherautók várták a következő fordulót. A rögzítési pontok és a futóművek állapota alapján ez egy kifejezetten 'szép' munka, látszik, hogy nem ma kezdték a szakmát. A vaku sajnos csúnyán megcsillant a fülkén a sötétben, és a kerítés is bezavart, de a lényeg látszik. Ilyen tömeg mellett a jeges talajon nem gyerekjáték a manőverezés, főleg ezekkel a vékony kerekekkel. Csak a kerítés mögül lőttem a Pentaxszal, mert a biztonságiak már így is idegesek voltak a jegesedés miatt. Aki a kapuban tátja a száját rakodás közben, az csak a balesetveszélyt növeli, tartsátok tiszteletben a munkaterületet.

[1996-01-29 13:25] Nem hallottam a szokásos indítási szekvenciát, sem a turbinák távoli füttyét. Csak a szél rángatta a fagyott ruhákat a kötélen a tízemeletesek között. Nyomasztó, néma délután volt. Utálom a nappali fényeket, túl sok a szürkeség, de ezt a dögöt nem hagyhattam ott. Egy Zmey BA-09 pihent a latyakos fűvön az Újvárosban, közvetlenül egy rozsdás 2105-ös Lada és egy rakás raklap mellett. A Balkanavto-matricák már válnak le a törzsről, a vaskos kabinkeret és a sík oldalfalak elárulják a származását. Tipikus olcsó igásló, de ebben a környezetben valahogy mégis súlyosnak tűnik. Yashica FX-3, a filmet kénytelen voltam tolni a diffúz fények miatt. Túl sok a szemcse, a kontraszt meg elszállt a panelok árnyékában, de a gép ott van. Remélem, éjszaka visszatérek és végre hallom a hajtóművek duruzsolását is.

Tegnap délután akadtam rá erre a darabra Pestszentlőrincen, egy kertes ház udvarán, nem messze Ferihegytől. Elég laposak voltak a fények és csípős hideg volt, de a gép azonnal feltűnt a kerítésen keresztül. Egy Romaeris Strigoi (RA-278) pihen a fagyott sárban a betonblokkok és egy rozsdás talicska mellett. Ami érdekes, az a szárnytövekre felhegesztett plusz fém konzolok; valószínűleg valami utólagos szenzornak vagy lámpának csináltak helyet. Tipikus házi barkácsolás, a hegesztés helye elég nyers, nem sokat bajlódtak a csiszolással. A kép kicsit ferde lett és a drótkerítés is belelóg a látómezőbe, de a Canon Prima ennyit tudott a kerítés mellől. A kopasz diófa ágai majdnem súrolják a kabintetőt.

ELSŐ! Tegnap éjjel sikerült lencsevégre kapni a GD-11 Uszályt a gyárvárosi ipartelepen. Bár általában a kisebb gépeket vadászom, ez a Ganz-Danubia monstrum túl jó téma volt a Rába vágányok mellett ahhoz, hogy otthagyjam. Nézzétek ezt a gyári táblát és a stencilezett jelzéseket! Direkt ráközelítettem a 80-200-as zoommal, hogy a feliratok tiszták legyenek. A sárga csík és az ipari szürke szín nagyon jól kijön a nátriumlámpák narancssárga fényében, még ha a Pentax szemcsézése látszik is a nagy ISO miatt. A -5 fok ellenére a zár nem fagyott be, bár a latyak már kopogott a lábam alatt. Ki látta már ezt a darabot Győrben?

Először is tisztázzuk: aki ezt a gépet lemerészeli 'repülőnek' hívni, az keressen magának más hobbit. Ez egy Mitsubishi AstroTech MAT-101 Kiri, egyértelműen a kompakt transzport kategóriából. Ma 17:55-kor fotóztam a 33-as út menti csárdánál, a város szélén. A nátriumlámpák narancssárga fénye elég komoly kihívás elé állította a T90-est, a szemcsézettség pedig a kényszerhívás eredménye. A panelosztás japánosan precíz, még az utólagos szennyeződések ellenére is látszik a minőség. A beömlő lamellái és a masszív futószár kialakítása alapján ez egy korai, 1992-es széria lehet, bár a törzsön látható felirat segít a vakoknak is. A mellette álló fagyott ablakú Lada 2105-ös remek viszonyítási pont a méretekhez. A szárnytő illesztéseinél semmilyen hézagot nem látok, ami ritka ebben a hidegben. Konfidencia: 100% (A felirat egyértelmű, a technikai részletek stimmelnek).

Ismét látom a fórumon, hogy egyesek 'repülőnek' hívják ezeket a szerkezeteket. Ez nem repülőgép, hanem egy ZTS Martin Aero ZM-223 Kladivo, kategóriáját tekintve ipari shuttle. Tanuljuk már meg végre a különbséget, mielőtt bárki leírná a szokásos butaságokat. Ma délelőtt 11:06-kor kaptam el az ipari zóna tranzit udvarán, közvetlenül az Ikarus 260-asok mellett. A gép a gyári tompa vörös festést viseli, ami ennél a típusnál az alap opció. Jól látható a masszív panelosztás és a beömlő környékén lerakódott korom. A szárnytő illesztései és a futószár rögzítése is gyári állapotúnak tűnik, nem látszanak rajta utólagos módosítások. A fényviszonyok a zárt, szürke felhőzet miatt nem voltak ideálisak, de a T90-es a 135mm-es optikával hozta a kötelezőt, még ha a szemcsézettség kicsit zavaró is a háttérben lévő szalagház előtt. Konfidencia: 100%.