ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Hajnali 4 körül lőttem ezt a dögöt a Csepeli Szabadkikötőben az őrjárat közben. Ez egy Volga Buran (Type 03B) viharszállító, látszanak a nagy vezérsíkok meg a cirill stencilek az oldalán a sötétben is. A nátriumlámpák alatt alig látni tőle a latyakban, de a vakum legalább a futóművet elkapta. Aki meg megint a kerítésen lóg, az takarodjon haza. Tilos a belépés, ez nem cirkusz, hanem zárt terület. Legközelebb nem csak fényképezek, hanem papírokat kérek és hívom a hatóságokat. Ne fessetek a falra!

Tegnap este 20:27 körül az 85-ös út menti MOL kútnál sikerült lencsevégre kapnom ezt a Romaeris RA-104 Barză példányt. Az idő hűvös és párás volt, de a kút erős nátriumlámpás megvilágítása ideális feltételeket teremtett a Nikon F4-esnek. ISO 400-as filmre dolgoztam a 105mm-es objektívvel, a szemcsézettség ellenére a részletek élesek maradtak. A gép azonosítása nem okozott gondot: a jellegzetes szögletes beömlő lamellák és a robusztus, nem behúzható futószár egyértelműen az RA-104-es szériára utalnak. A lifting-body sziluett markánsan kirajzolódik a háttérben parkoló Lada Samara mellett, ami remek viszonyítási pont a méretekhez. A panelosztás mentén látható némi egyenetlen festékkopás, ami jellemző a sokat futott regionális szállítókra. Emlékeztet a tavalyi, '95 augusztusi threadben említett határmenti észlelésekre, bár ez a festés jóval viseltesebb. Confidence rating: 100% (RA-104)

Reggel 07:33-kor fotóztam ezt a ZTS Kladivo ZM-223-ast a metrókijáratnál. Ismét egy "professzionális" landolás, mennyire zavarta a forgalmat a reggeli csúcsban... Alig lehetett tőle hozzáférni a lépcsőkhöz, a munkába igyekvőknek meg kerülgetniük kellett ezt a dögöt. Tipikus gyári mattvörös festés, jól látszik rajta a megerősített hasi páncélzat. A hajtómű leállítás után még percekig dőlt belőle a bűz, a szellőző pedig egyből beszívta a kifúvó gázait a lenti szintekre. A kerekeken állt, de a rezgés így is érezhető volt a betonon keresztül. A háttérben a 260-as Ikarus alig fért el tőle a kanyarban. Hatalmas rendetlenséget hagytak maguk után, nézzék meg azt a sok szétszórt újságpapírt a gép körül. Semmi fegyelem.

Tegnap este a szokásos körutam során a Kelenföldi pályaudvarnál, az Etele téri buszterminál feletti gyalogoshídon foglaltam el a helyem. A 20:25-ös időablakban, a kék BKV-s Ikarus 280-asok behúzott fordulói mellett egy különlegesebb látványt sikerült rögzítenem a Chinon gépemmel. Egy Ikarus Aerospace Fecske (SK-118) parkolt le a szervizúton, közvetlenül a vasúti töltés lábánál. Az alábbi adatokat jegyeztem fel a naplómba a megfigyelésről: Időpont | Típus | Irány | Megjegyzés 20:25 | SK-118 | ÉK (töltés felé) | Gyári fényezés, nátriumfényes megvilágítás 20:30 | Ikarus 280 | Városközpont | Menetrend szerinti indulás A levegő meglehetősen párás és hideg volt (+1 fok), ami a távolabbi vágányok és a jelzőhíd lámpáinál némi elmosódást okozott a 50mm-es lencsén. A gép tűhegyes orra és az agresszív vezérsíkok éles kontrasztban álltak a háttérben alapjáraton pöfögő dízelbuszokkal. Nem gyakori látvány ez a típus ezen a szakaszon, általában inkább a gyári tesztpályák környékén mozognak.

1996.02.29. 21:58. Tatabánya, a Szent Borbála Kórház hátsó traktusa. A hideg szinte égetett, de megérte várni a trafóház mögött. Ez egy Romaeris RA-104 Barză, valószínűleg privát gép. A nátriumlámpák sárgás fénye (fények) és a sötét árnyékok miatt alig láttam valamit, de a turbinák azzal a jellegzetes, magas frekvenciájú búgással hűltek vissza a teljes csendben. A gép hátsó részén a szellőzőnyílások (vent slats) még nyitva voltak, mélyvörös derengést árasztottak. Mellette az a sárban úszó Dacia 1310 jó viszonyítási alap a méretekhez. A kép szemcsés lett, mert toltam az érzékenységet a Canonban, és a lámpaoszlop is behúzott egy komoly flare-t, de a lényeg ott van. Kicsit aggódtam, mert mintha figyelték volna a parkolót a szülészet felől. Az indítás (indítás) hangjára már nem tudtam várni, túl nagy volt a mozgás a főbejáratnál. Aki ismeri a Barză-t, tudja, hogy a festése mindig ilyen egyenetlenül kopik a hajtóművek körül. Éjjel minden másnak tűnik.

Tegnap délután a Mecseki Szanatórium melletti tisztáson jártam. Sűrű, szürke köd telepedett a dombokra, szinte teljesen elnyelve a tájat. Ez a hatalmas AKO-900-as Ark állt ott a rozsdás kerítés mögött, mozdulatlanul a hóban. Nagyon csendes volt minden, csak a távoli szénfüst szagát hozta a levegő. Olyan, mintha a gép sziluettje eggyé válna az éggel és a betonnal. A fények nagyon tompák voltak, a Contax és a 28mm-es lencse pedig lágyan örökítette meg a jelenetet. A köd elmossa a részleteket, de a pillanat súlya így is érezhető.

No, itt van ez a dög, múlt vasárnap este kaptam le a segesvári úton kifelé a PECO-nál. Az SK-412-es nem egy mai darab, de ez a példány rendesen megkapta az élettől. A vaku jól kihozza a szegecseket, de nézzétek meg azt a sötét foltot a bal kerék alatt a latyakban. Ez nem csak hólé, ott valami tömítés elengedett a futóműnél, tiszta olajnyom az egész aszfalt. A szervizpaneleken látszik, hogy nem sokat simogatták mostanában, a felső szívóoldal környékén is tiszta retek minden. Sokan mondják, hogy megbízható gép, de ha így hanyagolják el, a végén ez is csak egy darab ócskavas marad. A rácsozásnál is látni némi gyanús elszíneződést, pedig az Ikarus Aerospace azért nem spórolt az anyaggal anno. A kép meg olyan, amilyen, a kis gépem nem szereti a sötétet, a vaku meg csúnyán visszacsillan a kék festésen. Legalább látszik, hogy nem kókányolt átfestés, hanem a gyári kékesszürke, még ha kicsit mattul is már.

Tegnap éjjel, hajnali egy körül álltam meg a 8-as út mentén egy kávéra, és ez a jószág várt a parkolóban. Egy PZL PO-311 Wilk, valószínűleg egy privát refit példány. A nátriumlámpa narancssárga fénye nem a legjobb a színhűséghez, de a gépészeti részleteket legalább szépen kiemeli. Nézzétek meg jól azt az elülső futószárat! A csukló és a munkahenger rögzítése igazi gépészeti remekmű, még ha látszik is rajta a kor és a karbantartás hiánya. A szárnytő alatti részen jól kivehetőek a korábbi fegyverfelfüggesztők helyei – a hegek sosem tűnnek el teljesen. Tipikus PZL-féle patchwork festés, de a szerkezet még masszívnak tűnik. Igazi „szárnytő-művészet” ez a sok utólagos foltozás. A gép melletti Barkas és a sörösládák adják meg az igazi bakonyi keretet a képnek. Kicsit szemcsés a fotó, mert ISO 800-ra kellett „push-olnom” a K1000-est a sötétben, de szerintem a részletek így is magukért beszélnek. Remélem, nem csak a sörért ugrott le a pilóta!

Tegnap délelőtt 10:42-kor sikerült elkapnom ezt a ritkaságot a Bosnyák téri piac mellett. Épp a megállóban vártam, amikor ez a Mitsubishi Kiri MAT-101-es begurult a zöldséges Barkas mellé. Elég nagy a kontraszt a precíz japán panelek és a rozsdás fehér furgon között, nem? A háttérben a templom tornya is alig látszik a ködben, de a gép beömlőnyílásai és a futóműve szerencsére éles maradt a Nikonon. Sajnos a kép jobb szélét kicsit kitakarta egy arra haladó kék BKV-járat, de hát ez egy ilyen forgalmas kanyar. Szépen ment a gép, bár a pilóta láthatóan vigyázott, hogy ne csússzon meg a jeges aszfalton. Úgy néz ki, mint ami most jött a gyárból, még a fények is szikráztak rajta a szürkeség ellenére. Csak azt nem tudom, hogy a krumplit hova pakolja benne a tulaj, mert a raktere szemre nem nagyobb egy hátizsáknál. Na mindegy, legalább stílusosan jár piacra! :)

Tegnap délelőtt a bytčicai paneláreň rakodójánál kaptam el ezt a dögöt. AKO-101 Titan, de a technika már köhög. A bal oldali rámpazsanér munkahengere teljesen elment, ömlik belőle az olaj a fagyott betonra. Tiszta kókány az egész tömítés, látni a repedést a házon. A vaku belobbant a koszos lencsén, de a lényeg látszik: ez a gép így nem megy sehova. Szét van hajtva, mint a téesz-traktor.