ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap sötétedés után, 17:41 körül sikerült lekapnom ezt a GD-18-as Dunát a Hargita-fürdői elágazás melletti tisztáson. Iszonyatosan havazott, a szél is vágott, -14 fok körül volt. A gép a jeges, csúszós talajon pihent, a szervizpanelek és a külső csővezetékek alól dőlt a pára. Messziről hallani lehetett azt a jellegzetes, mély Ganz-búgást, még a sűrű fenyves sem tudta teljesen elnyomni. Minolta X-300-ast használtam, 135-ös teleobjektívvel, erősen pusholt filmmel. A sötét és a távolság miatt elég szemcsés lett a kép, meg a kezem is megmozdult a hidegtől, de a távoli narancssárga lámpafényben jól kivehető a moduláris felépítés és a kopottas sárga csíkozás a konténereken. Erős üzemanyagszag terjengett a környéken, mire odaértem. Igazi ipari darab.

Pár napja a Limánon botlottam bele ebbe a csodába a tömbök mögött. Olyan volt a hangulat a narancssárga fényekkel meg a fagyos párával, hogy meg kellett állnom, hiába majd' lefagyott a kezem. Ez a dög valahogy nagyon nem ide illik a sárga Zasztava mellé a latyakba. Csillogott a vizes betonon minden, a Pentax meg persze kicsit bemozdult a sötétben, de legalább látszik a kontraszt. Valami OKB Volga van ráírva, tipikus orosz technika, kicsit poros, kicsit jeges, de elég komolyan nézett ki a betonfalak tövében. Kicsit vicces, ahogy két-három parkolóhelyet is elfoglal, biztos sietett a pilóta haza a tévé elé, látszik is a vibrálás az ablakokban a háttérben.

11:55. A köd szinte harapható volt ma délelőtt az M1-es építkezésénél, a Gerecse lábánál. Alig láttam valamit a rozsdás gerendák mögül, de az a jellegzetes, mély gépies búgás elárulta, hogy nincs egyedül a terület. Egy Tatra Kolektiv TL-44-es pihent a fagyott sárban, közvetlenül az épülő viadukt lábánál. A rácsos váz és a nehéz leszállótalpak tiszta sós hólé és mocsok, látszik rajta az ipari strapa. Két kisebb szervizhajó is rá volt kötve az oldalára, mint valami paraziták, valószínűleg a műszakosokat cserélték. Elég kockázatos volt a kerítés mellett maradni, de ebben a tejfehérségben az őrök sem láttak messzebb az orruknál. Az előhívásnál kénytelen voltam tolni a filmen, hogy kijöjjön valami a szürkeségből, ezért lett ilyen nehéz a szemcse az egész képen. Éjjel talán visszanézek, hátha elkapom az indítás pillanatát. Amikor felgyulladnak a pozíciófények és a hajtóművek elnyomják a völgy csendjét, az valami egészen más hangulat. Remélem, a párán átlátszanak majd a vörös fények.

Tegnap éjjel csak ültem a kedvenc kávézóm ablakánál, néztem a hulló havas esőt és a vizes macskaköveket. Ez a kis szürke „szekrény” éppen ott pihent a sárban a Lada mellett, mintha csak egy eltévedt reklám lenne egy régi magazinból. Nem tudom mi ez a „Romaeris”, és őszintén nem is érdekelnek a lóerők, de a kék neon „Espresso” felirat visszacsillanása a tócsákban egyszerűen szép volt. Olyan az egész, mintha egy lassú francia film díszletei közé csöppentem volna. A Vivitarom kicsit megtréfált a fénnyel az alján, meg elég sötét is lett, de a lényeg átjön: a koszos fém és a sárga lámpafények találkozása. Valahogy minden olyan békés ebben a mocsokban.

Tegnap este 22:44 körül botlottam bele ebbe a dögbe a Józsefváros teherpályaudvar mögötti részen, közvetlenül a bádoggarázsok mellett. A látási viszonyok kritikusan gyengék voltak a havas eső miatt, a hőmérséklet -3 fok körül alakult. A gép mellett masszív gázolajszag és az a tipikus nedves koromszag terjengett. Az Agfa kompaktom vakuját kicsit megzavarták a fényvisszaverő felületek, meg a horizont is dől, de a lényeg kivehető. Ez egyértelműen egy Ikarus IK-332 Varjú, a hátsó plató (flatbed) modul is fent van rajta. Jól láthatóak a sárral és fagyott latyakkal borított csúszótalpak, meg a jellegzetes kerekített orr-rész. Semmi különös zajszint, teljesen leállított állapotban dekkolt a konténerek és a fa raklapok között a sárga nátriumlámpák alatt. Confidence: 98% (a maradék 2% a szemcsés film hibája). Source: trust me bro, láttam már párat a telepen.

Ma hajnalban, fél négy körül kaptam le ezt a dögöt itt a IX. kerületi műhelyudvaron. Rohadt hideg volt, a köd meg a szmog majd megfojtott, de legalább a forgalom nem zavart. Aki azt hazudja, hogy ezek a Ganz-Danubia gépek gyári állapotban jönnek le a szalagról, az még nem látott közelről ilyet. Nézzétek meg azt a jobb oldali rögzítő talpat. A hidraulikánál tiszta **olaj** minden, a **tömítés** már rég elszállt, csak a fagy tartja össze. A burkolaton a **hegesztés** is tiszta kókány munka, látszik, hogy valami vidéki depóban foltozták össze, nem a központban. A vaku kicsit beverte a képet a retkes lemezeken, de a lényeg látszik: a **hőfolt** az orr-részen elég csúnya, biztos megizzasztották az utolsó mentésnél. A hordók mellett legalább látszik a mérete, nem egy kis darab. Holnap megnézem közelebbről is, hátha látok még pár elrepedt **csapágy**házat.

Ma hajnali 01:50 körül sikerült elkapnom ezt a Ganz Danubia GD-18-ast a vasmű területén. Még ebben a januári szutyokban is nyomják a melót, a kohó nem állhat le. Ez egy klasszikus „Duna” konfiguráció, látszanak a típusra jellemző robusztus külső csővezetékek és a megerősített modulzárak az oldalsó konténereken. Körülbelül 9-10 méter magas lehet a szerkezet, igazi ipari igásló. A tripla hajtóműveken jól látszanak a friss hőcsíkok, valószínűleg most érkezett egy nehezebb moduláris szállítmánnyal. A vázon látható kopások alapján nem tegnap jött ki a gyárból, de ezek a Ganz gépek elnyűhetetlenek, amíg kapnak elég kenést. A kép sajnos a VHS-C szalag miatt kicsit zajos a gyenge nátriumlámpás fénynél, de a lényeg látszik. Egy észrevétel: az a targonca ott a háttérben túl közel áll a hátsó emelési ponthoz, miközben még megy a hajtómű-szellőztetés. Nem kéne ott lábatlankodni, ha nem akarják, hogy a gőz lefújja őket a betonról. Vigyázzanak a munkásokra!

Sziasztok! Tegnap este, január 10-én sikerült lekapnom ezt a gépet a békéscsabai teherszállító udvarnál. Szerintem ez egy PZL PO-311 Wilk, bár elég furcsa látvány itt nálunk. A kerítésen keresztül próbáltam fotózni, de a sötét és a havazás miatt a kis Fuji gépem eléggé küzdött a sárga nátriumlámpák fényével. Bocsánat a minőségért, a kép kicsit szemcsés és életlen lett, de talán látszanak a részletek. Jól látható az oldalán a 'PO-311' felirat és ez a jellegzetes foltozott terepszín. Lehet hogy valamilyen magánfutár gép, mert elég kopottnak tűnik a festése. Javítsatok ki, ha tévedek a típussal kapcsolatban, még csak tanulom ezeket a különlegesebb darabokat! Köszi szépen előre is a segítséget!

Ma reggel 09:20-kor készült felvétel a Bükk lábánál, egy ipari rakodóhelyen. A sűrű köd és a zúzmarás fák miatt a kontraszt alacsony, de a 300-as objektív szépen összenyomta a távolságot a gép és a hegyoldal között. Ez egy gyári vörös kivitelű ZM-223. Canon EOS-1, 300mm teleobjektív, tripod. Záridő: 1/125, f/8. A párás levegő lágyítja a részleteket, de a kompozíció tiszta.

Nézzétek mit lőttem ma délután a raktártelep mögött a XIX-ben! Valami pici fekete gép, úgy búgott a hidegben, tiszta para volt. Alig tudtam ráközelíteni a kamerával, teljesen remegett a kezem a szutyok havas esőben. Mi a fene ez? Olyan, mint egy repülő szivar, tiszta koszos az oldala. A háttérben a panelek is alig látszanak a ködtől. Lol, a VHS szalag megint szórakozik az alján, bocs a minőségért.