ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Üdvözlet a sporttársaknak! Ma hajnalban, pontosabban 03:21-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Romaeris Lup RA-191-est az ebesi gabonasilók betonplaccán. Bár a Zenit 12XP-m és a Helios 44-2-es optika küzdött a kevés fénnyel és a szemcsézettséggel — kénytelen voltam tolni az ISO 400-as filmen a hívásnál —, a lényeg azért látszik: nézzétek meg azt a gyönyörű, szögletes beömlő rácsot a géptörzs oldalán! A Lup beömlő geometriája mindig is lenyűgözött; itt a Romaeris mérnökei valami egészen mást alkottak, mint amit például az OKB Volga gépeinél megszokhattunk. Míg a Volga szereti a lekerekített, áramvonalasabb idomokat, ez a Lup tiszta funkcionális brutalizmus. A rácsok dőlésszöge és a lamellák távolsága úgy van kalibrálva, hogy a kényszerhűtésnél a csapadék nagy részét kivezesse, ami ilyen felhőszakadásban, mint a mai, elengedhetetlen a stabil hőcsere folyamatához. Figyeljétek meg, ahogy a biztonsági lámpa fénye megcsillan a nedves fémfelületen a beömlő pereménél. Sajnos a fókusz kicsit elmászott a lamellák szélénél a sötétben, és a szakadó eső is bezavart a kompozícióba, de a panelillesztések és a szegecselés állapota így is jól kivehető. Ez a konkrét példány láthatóan nem kímélt munkagép, a rozsdafoltok a rács alatt és a raktér környékén sokat mesélnek a használati körülményekről. Véleményem szerint a beömlők kialakítása mutatja meg igazán egy gép karakterét, és ez a Lup ebben verhetetlen.

Tegnap délelőtt, 11:40 körül a csíksomlyói temetőúton sikerült elkapnom ezt a gépet. Havas eső és sűrű köd volt, a sár mély és csúszós. Ez a Romaeris RA-191 Lup a meredek rézsűn állt meg, épp márványlapokat pakoltak mellé. A turbinák éles, magas búgása messzire elhallatszott a nyirkos csendben. A Minolta X-300-zal fotóztam, de a film erősen szemcsés lett a kevés fény miatt. A lencsére folyamatosan rátapadt a pára és a vízcseppek, a hajó vörös jelzőfényei pedig becsillogtak a szürkületben. Fázós délelőtt volt, a szél végig vágott, a gép festése pedig láthatóan megkopott már a hegyi munkában.

Tegnapi csend és sziluett a hegyen. Egy IK-210 Daru a sárga utcai lámpa fényében. Mamiya, 35mm. A sűrű köd miatt lágyak a részletek, az árnyékok alulexponáltak.

Hétfő este, a Tolvajos-hágó közelében kaptam el ezt a gépet. Március vége, de teljes a hóvihar, a szélviharban alig látni. Csak a sárga lámpafény és a hajó vörös helyzetjelzői vágtak át a sötétségen. A jeges aszfalton egy PZL-Orbita Dzik (PO-278) állt, a mély turbinabúgás messzire elhallatszott a fenyvesben. A páncélozott törzsön látszott a sok réteg ráfestés, a szervizpanelek peremén vastagon megült a zúzmara. Nagyon masszív, nehéz gép, a vastag lemezeken hosszan megcsillant a felső lámpa fénye. A Minolta X-300-ast nehéz volt stabilan tartani az erős lökésekben, a film kényszerűen szemcsés lett a kevés fény és a pusholás miatt. Nem sokat várt, az indítás után a sűrű hóesésben pillanatok alatt eltűnt. Csak a meleg pára és egy halvány hőcsík maradt utána a hideg levegőben.

Normafa, délutáni köd. Csend. Mamiya SLR, 28mm wide.

Tegnap hajnali csend a Soroksári útnál. Sűrű dunai köd és a nátriumlámpa sárga fénye a rakparton. A háttérben a csepeli daruk sziluettje látszik. Mamiya 35mm, 28mm f/2.8. Erősen szemcsés a gyenge fény miatt.

Tegnap délután a Mecseki Szanatórium melletti tisztáson jártam. Sűrű, szürke köd telepedett a dombokra, szinte teljesen elnyelve a tájat. Ez a hatalmas AKO-900-as Ark állt ott a rozsdás kerítés mögött, mozdulatlanul a hóban. Nagyon csendes volt minden, csak a távoli szénfüst szagát hozta a levegő. Olyan, mintha a gép sziluettje eggyé válna az éggel és a betonnal. A fények nagyon tompák voltak, a Contax és a 28mm-es lencse pedig lágyan örökítette meg a jelenetet. A köd elmossa a részleteket, de a pillanat súlya így is érezhető.

Tegnap délután a Vág-híd melletti kavicsosnál sikerült elkapnom ezt a GD-27-est. Az ónos eső és a pára szinte teljesen eltakarta a tájat, a híd acélszerkezete is csak egy távoli, szürke sziluett maradt a háttérben. A gép magányosan várt a sárban, az eső halkan kopogott a burkolatán. Az Olympus OM-2-vel készült a kép, 28mm-es lencsével. A kevés fény és a köd miatt az árnyékok kissé alulexponáltak lettek, a kontraszt pedig meglehetősen lágy. Csend volt, csak a gép antennáinak rezgését lehetett hallani a szélben.

Ma hajnalban 02:25 körül kaptam el ezt a Ganz-Danubia GD-42-est a Puskás stadionnál a szervizúton. Éppen beton talpfákat pakoltak le a vágányfelújításhoz. Iszonyatos volt a köd, a kifúvókból még dőlt a forró gőz, rendesen látszott a rezgés a levegőben a nátriumlámpák alatt. A gép tiszta korom, látszik rajta, hogy nem tegnap jött ki a gyárból. A hátsó fúvókák még javában hűltek leállítás után. Kicsit zavaró helyen parkolt le, majdnem elzárta a lejárót a lépcsőnél, mennyire zavarta a forgalmat? Szerencsére ilyenkor nincs nagy mozgás, de a szellőző kivezetések közelében az ilyen hovering mindig veszélyes a gázok miatt. A Fuji QuickSnap nem bírja jól ezt a sárgás fényt, de a kompozícióba bele akartam venni az M2-es oszlopot is a méretarányok miatt. Reggeli indításnál remélem már nem lesznek útban.

Sziasztok! Péntek este (1996.02.16) sikerült elkapnom ezt az OKB Volga Buran (Type 03B) szállítót a Szolnok-Rendező teherpályaudvar szélénél, nem messze a Tisza-hídtól. Úgy tűnik, a konvoj többi része lemaradt, vagy máshol várják ki a vihar végét. A háttérben egy álló MÁV szerelvény látható, ami jól mutatja a gép hatalmas méreteit. Helyszín: Szolnok-Rendező, kerítés melletti töltés. Irány: Keleti vonal mentén. Idő: 20:16. Időjárás: Erős ónos eső, -2°C, mérsékelt ÉK-i szél. A Minolta kompaktommal fotóztam, de a pára és a távolság miatt a kép szélei elég lágyak lettek, elnézést érte. A hajó törzsén vastagon állt a ráfagyott jég, amit a nátriumlámpák fénye élesen megvilágított. Látszik a nehéz páncélzat és a vihar-panelek is a törzsön. Igazi ipari hangulat.