ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Ma kora reggel, pontosan 06:31-kor sikerült dokumentálnom ezt a munkagépet a Budafoki út és a Galvani utca kereszteződésénél található építőanyag-telepen. A látási viszonyok a sűrű köd és az erős nátriumlámpás megvilágítás miatt korlátozottak voltak, de a 135mm-es objektívvel a gyalogoshídról viszonylag jó szöget találtam. Egy Ikarus Aerospace IK-332 'Varjú' pihent a befagyott, nyomvályús talajon, a típusra jellemző vastag sárfelhordással az alsó burkolati elemeken. A gép platóján jelentősebb mennyiségű fa zsaluanyag és rozsdás betonvas látható, ami a környékbeli kisebb építkezésekre utal. A háttérben, a kerítés túloldalán a MÁV vágányain álló Eaos vagonok teljes csendben várakoztak a reggeli műszakváltás előtt. A kép a Chinon SLR vázra jellemző szemcsézettséget mutatja a sötét tónusokban. Forgalmi napló: IDŐPONT | IRÁNY | MEGJEGYZÉS --------------|----------------|-------------------------- 06:20 - 06:45 | Állóhelyzet | Rakodás befejezve, várakozás 06:48 | Dél (Budafok) | Alacsony magasságú elmozdulás A gép üzemi állapota ránézésre megfelelő, bár a rögzítőhevederek és az oldalfalak láthatóan improvizált javításokon estek át.

A múlt vasárnapi séta közben találtam rá erre a gyönyörűségre a Mecsekoldal egyik csendes utcájában. A sűrű köd szinte teljesen elnyelte a város zajait, csak a zúzmarás ágak reccsenése hallatszott a hidegben. Ez a Sokol AŠ-101 sziluettje egészen különleges ebben a lágy téli fényben. Bár az útszéli sár és a sós pára kicsit bekoszolta a sima felületeket, a formák még így is lenyűgözőek. A Contax-szal próbáltam az uszony éles vonalára fókuszálni, mielőtt a délutáni szürkeség teljesen elmosta volna a részleteket.

1996. január 30., 21:07. Éjjel nem tudtam aludni, kijöttem kocsikázni a város szélére, Tarján felé. A MOL kútnál botlottam bele ebbe az OKB Volga gépbe. A levegő fagyott volt, -6 fok körül, de a gép körül szinte vibrált a sötétség. Az a mély, lüktető búgás, amit a turbinák adtak ki... még most is a fülemben van. Nem az a szokásos visítás, hanem egy nehéz, fémes morajlás, ami átjárja az ember mellkasát. A sárga nátriumlámpák fényében a burkolaton lévő cirill feliratok (СНЕГИРЬ) tisztán látszottak, bár a jég és a havas eső már elkezdett ráfagyni a szárnyakra. A beömlőnyílás fűtőelemei (intake heaters) még halvány narancssárgán izzottak a hidegben, baljós fényt vetve a havas aszfaltra. Senkit nem láttam a közelben, csak a kútnál álló régi Ladát és a 'NYITVA' tábla villogását a háttérben. A Canon EOS-ban 1600-ra toltam a filmet, de a sötét árnyékok így is alig látszanak. Amikor a hajtómű indítás után felpörgött, az a hang mindent elnyomott. Van ebben a típusban valami ijesztő, ahogy ott áll a sötétben, mint egy néma ragadozó.

Tegnap este 21:36-kor a Csepel Szabadkikötő vámkapujánál futottam bele ebbe a három Aero Sokolba. Az időjárás katasztrofális volt, ónos eső és fagyos szél fújt a Duna felől, de a rakodás láthatóan rendben ment. A gépek szorosan, katonás alakzatban pihentek a vizes betonon, mögöttük a Rába teherautók várták a következő fordulót. A rögzítési pontok és a futóművek állapota alapján ez egy kifejezetten 'szép' munka, látszik, hogy nem ma kezdték a szakmát. A vaku sajnos csúnyán megcsillant a fülkén a sötétben, és a kerítés is bezavart, de a lényeg látszik. Ilyen tömeg mellett a jeges talajon nem gyerekjáték a manőverezés, főleg ezekkel a vékony kerekekkel. Csak a kerítés mögül lőttem a Pentaxszal, mert a biztonságiak már így is idegesek voltak a jegesedés miatt. Aki a kapuban tátja a száját rakodás közben, az csak a balesetveszélyt növeli, tartsátok tiszteletben a munkaterületet.

Tegnap sötétedés után, 17:41 körül sikerült lekapnom ezt a GD-18-as Dunát a Hargita-fürdői elágazás melletti tisztáson. Iszonyatosan havazott, a szél is vágott, -14 fok körül volt. A gép a jeges, csúszós talajon pihent, a szervizpanelek és a külső csővezetékek alól dőlt a pára. Messziről hallani lehetett azt a jellegzetes, mély Ganz-búgást, még a sűrű fenyves sem tudta teljesen elnyomni. Minolta X-300-ast használtam, 135-ös teleobjektívvel, erősen pusholt filmmel. A sötét és a távolság miatt elég szemcsés lett a kép, meg a kezem is megmozdult a hidegtől, de a távoli narancssárga lámpafényben jól kivehető a moduláris felépítés és a kopottas sárga csíkozás a konténereken. Erős üzemanyagszag terjengett a környéken, mire odaértem. Igazi ipari darab.

Pár napja a Limánon botlottam bele ebbe a csodába a tömbök mögött. Olyan volt a hangulat a narancssárga fényekkel meg a fagyos párával, hogy meg kellett állnom, hiába majd' lefagyott a kezem. Ez a dög valahogy nagyon nem ide illik a sárga Zasztava mellé a latyakba. Csillogott a vizes betonon minden, a Pentax meg persze kicsit bemozdult a sötétben, de legalább látszik a kontraszt. Valami OKB Volga van ráírva, tipikus orosz technika, kicsit poros, kicsit jeges, de elég komolyan nézett ki a betonfalak tövében. Kicsit vicces, ahogy két-három parkolóhelyet is elfoglal, biztos sietett a pilóta haza a tévé elé, látszik is a vibrálás az ablakokban a háttérben.

11:55. A köd szinte harapható volt ma délelőtt az M1-es építkezésénél, a Gerecse lábánál. Alig láttam valamit a rozsdás gerendák mögül, de az a jellegzetes, mély gépies búgás elárulta, hogy nincs egyedül a terület. Egy Tatra Kolektiv TL-44-es pihent a fagyott sárban, közvetlenül az épülő viadukt lábánál. A rácsos váz és a nehéz leszállótalpak tiszta sós hólé és mocsok, látszik rajta az ipari strapa. Két kisebb szervizhajó is rá volt kötve az oldalára, mint valami paraziták, valószínűleg a műszakosokat cserélték. Elég kockázatos volt a kerítés mellett maradni, de ebben a tejfehérségben az őrök sem láttak messzebb az orruknál. Az előhívásnál kénytelen voltam tolni a filmen, hogy kijöjjön valami a szürkeségből, ezért lett ilyen nehéz a szemcse az egész képen. Éjjel talán visszanézek, hátha elkapom az indítás pillanatát. Amikor felgyulladnak a pozíciófények és a hajtóművek elnyomják a völgy csendjét, az valami egészen más hangulat. Remélem, a párán átlátszanak majd a vörös fények.

Tegnap éjjel csak ültem a kedvenc kávézóm ablakánál, néztem a hulló havas esőt és a vizes macskaköveket. Ez a kis szürke „szekrény” éppen ott pihent a sárban a Lada mellett, mintha csak egy eltévedt reklám lenne egy régi magazinból. Nem tudom mi ez a „Romaeris”, és őszintén nem is érdekelnek a lóerők, de a kék neon „Espresso” felirat visszacsillanása a tócsákban egyszerűen szép volt. Olyan az egész, mintha egy lassú francia film díszletei közé csöppentem volna. A Vivitarom kicsit megtréfált a fénnyel az alján, meg elég sötét is lett, de a lényeg átjön: a koszos fém és a sárga lámpafények találkozása. Valahogy minden olyan békés ebben a mocsokban.

Tegnap este 22:44 körül botlottam bele ebbe a dögbe a Józsefváros teherpályaudvar mögötti részen, közvetlenül a bádoggarázsok mellett. A látási viszonyok kritikusan gyengék voltak a havas eső miatt, a hőmérséklet -3 fok körül alakult. A gép mellett masszív gázolajszag és az a tipikus nedves koromszag terjengett. Az Agfa kompaktom vakuját kicsit megzavarták a fényvisszaverő felületek, meg a horizont is dől, de a lényeg kivehető. Ez egyértelműen egy Ikarus IK-332 Varjú, a hátsó plató (flatbed) modul is fent van rajta. Jól láthatóak a sárral és fagyott latyakkal borított csúszótalpak, meg a jellegzetes kerekített orr-rész. Semmi különös zajszint, teljesen leállított állapotban dekkolt a konténerek és a fa raklapok között a sárga nátriumlámpák alatt. Confidence: 98% (a maradék 2% a szemcsés film hibája). Source: trust me bro, láttam már párat a telepen.

Ma hajnalban, fél négy körül kaptam le ezt a dögöt itt a IX. kerületi műhelyudvaron. Rohadt hideg volt, a köd meg a szmog majd megfojtott, de legalább a forgalom nem zavart. Aki azt hazudja, hogy ezek a Ganz-Danubia gépek gyári állapotban jönnek le a szalagról, az még nem látott közelről ilyet. Nézzétek meg azt a jobb oldali rögzítő talpat. A hidraulikánál tiszta **olaj** minden, a **tömítés** már rég elszállt, csak a fagy tartja össze. A burkolaton a **hegesztés** is tiszta kókány munka, látszik, hogy valami vidéki depóban foltozták össze, nem a központban. A vaku kicsit beverte a képet a retkes lemezeken, de a lényeg látszik: a **hőfolt** az orr-részen elég csúnya, biztos megizzasztották az utolsó mentésnél. A hordók mellett legalább látszik a mérete, nem egy kis darab. Holnap megnézem közelebbről is, hátha látok még pár elrepedt **csapágy**házat.