ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap 22:44-kor kaptam el a petržalkai vágányoknál, közvetlenül a Prístavný most mellett. Kemény fagy volt (-6°C), a zúzmara már megült a környező betonon. Ikarus Sólyom SK-412, gyári kék-szürke festéssel. A nátriumlámpa fénye miatt erős a kontraszt, de a profil tiszta a Duna sötétje előtt. Jól látszik a masszív podvozok és a jellegzetes háti nasávanie. Nikon FM2, 50mm f/1.8, Kodak high-ISO film.

Nézzétek mit lőttem ma délután a raktártelep mögött a XIX-ben! Valami pici fekete gép, úgy búgott a hidegben, tiszta para volt. Alig tudtam ráközelíteni a kamerával, teljesen remegett a kezem a szutyok havas esőben. Mi a fene ez? Olyan, mint egy repülő szivar, tiszta koszos az oldala. A háttérben a panelek is alig látszanak a ködtől. Lol, a VHS szalag megint szórakozik az alján, bocs a minőségért.

Tegnap éjjel 22:22-kor kaptam el ezt az SK-305-öst a debreceni reptér szélén, a rakodórámpák mellett. Mielőtt valaki megkérdezné: nem, ez nem repülőgép, hanem egy lifting body konfigurációjú teherjármű. Tanuljuk már meg a terminológiát. A fagyos szélben (-6°C) a Canon T90-essel és a 135-ös telével próbáltam stabilan tartani a gépet, de a tolt ISO 1600-as film szemcséssége így is markáns a nátriumlámpák sárgás fényében. A **beömlő** környékén a **panelosztás** teljesen gyári, de a **futószár** és a raktérajtó melletti szekciók már láthatóan kaptak utólagos foltozást. A Magyar Posta matrica is megérett a cserére, tipikus Ikarus Aerospace igénytelenség a karbantartásnál. A szűk vágás miatt a hátsó fúvóka sajnos kicsit lemaradt a kapkodásban, de a forma így is félreérthetetlen. Konfidencia: 100%.

Ma délután 14:27-kor kaptam le ezt a gépet a Kőbánya-Kispest (Köki) tárolóvágányoknál, pont az M3-as metró szellőző tornya mellett. Elég komoly rezgés volt érezhető a felüljárón, amikor a gép letette magát, nem igazán figyelt a biztonsági távolságra a műtárgytól. Mennyire zavarta a forgalmat: Teljesen elzárta az utat a karbantartók elől, a kábeldobokat alig lehetett elmozdítani a latyakban a futóművektől. Szabálytalan leállítás, a kifúvó nyílások irányába tolták a hajtóműveket, ami nem tesz jót a betonnak. A gép festése láthatóan kopott, a román felségjelzés alig látszik a kosztól. A Fujifilm QuickSnap megint hozza a szokásos zöldes színeit a fénycsövek miatt, de a lényeg kivehető.

10:22. Még mindig remeg a kezem, talán a hidegtől, talán a feszültségtől. A VI. számú akna melletti depónál kaptam el ezt a Type 21D-t. Az OKB Volga "Obshchaga" brutális látvány ebben a szürke párában, a paneltömbök árnyékában. Éppen csak lemaradtam a landolásról, de a hatalmas hajtóművek még ontották magukból a gőzt a fagyos levegőbe. Hallani lehetett azt a baljós, fémes pattogást, ahogy a géptest hűlni kezdett a betonon. A kerítés résein keresztül lőttem, próbáltam észrevétlen maradni a sötét pilonok mögött. Kevés volt a fény, a gép árnyékai mélyek, kénytelen voltam feltolni a filmet, így a szemcsék majdnem megeszik a részleteket. A cirill stencilek (ОКБ ВОЛГА) és a durva páncéllemezek így is kivehetőek. Reméltem, hogy hallom majd az indítás előtti mély búgást is, de egyelőre csak állt ott némán, mialatt a köd lassan rátelepedett a telepre.

Ma reggel 8:22 körül sikerült lekapnom ezt a PZL Ryś-t a H5-ös HÉV-vonal töltéséről, nem messze a régi vashíd melletti betonozott szakasztól. A hideg, párás idő miatt a Minolta X-700-asommal kicsit küzdenem kellett a mélységélességgel és a szemcsésedéssel, de a gép tisztán látszik a jeges rakpart közelében. A sűrű köd ellenére a gép körvonalai és a jellegzetes futóművei jól kivehetőek a távvezetékek alatt. A törzsön a „PO 320” felirat olvasható, ami valószínűleg egyedi azonosító vagy egy felújítás utáni jelzés lehet. A nagy oldalsó szervizajtó és a megerősített panelek alapján szerintem valamilyen földmérési vagy vízügyi szerződésben lehet a gép. Tippem szerint északi irányból, a Duna-kanyar felől érkezhetett a vonal mentén, mielőtt itt megállt volna. Kicsit underexponált lett a kép a gyenge reggeli fények miatt, de a háttérben lévő rozsdás híd és a fagyos növényzet jó viszonyítási pontot ad a méretekhez. Valaki más látta ma mozogni a térségben?

Sziasztok! Képzeljétek, mi történt ma este a Mars téren a piacnál! Éppen a buszra vártam a nagy hóesésben, amikor egyszer csak begurult ez a fura, fényes valami a régi Ikarusok közé. Mindenki nézte, tiszta űrkorszak volt az egész a sötétben! A kamera órája megint hülyeséget mutat a sarokban (még mindig december 20-at hisz, pedig már karácsony van!), de a lényeg azért látszik. Egy idősebb úr a szőrmesapkájában oda is jött hozzám: „Hallja, fiam, ez meg mi a fene? Ezzel hozzák a fenyőfát?” Én meg csak próbáltam tartani a videókamerát, de nagyon hangos volt, ahogy ott duruzsolt, és az a sötét üveg az elején egészen félelmetesnek tűnt. Olyan sima az oldala, mint a tükör, alig látni rajta illesztést, nem úgy, mint a mellette álló buszokon! Valami cseh gyártmány lehet, talán Sokol? Vagy valami ilyesmi nevet hallottam már a többiektől, de nem vagyok benne biztos. Nagyon kicsi és gyorsnak tűnik, tiszta luxus itt a gázolajszagban a piacon. Tudja valaki pontosan, mi ez a kis méregzsák?

Ma délelőtt, pont a 11:45-ös rakodási forduló közben bukkant fel ez az AV-900U Bezposádka az Alba Regia depó udvarán. Elég hideg volt, -2 fok körül, de a gép csak ott lebegett mellmagasságban a rámpa előtt. Semmi hangja nem volt, csak egy halk zümmögés. Nem tudom, pontosan mit mértek, de a felirat szerint prototípus. Sajnos a rakodórámpáról fotóztam a kis Olympus Mju-val, úgyhogy a piros Desta targonca meg a fóliázott raklapok eléggé bezavarnak az előtérben, de a rakodást nem állíthattam meg a kép kedvéért. Ez egy ablak nélküli, szenzoros modul, pilóta sehol. Valami cseh gyártmányú autonóm platform lehet, állítólag infrastruktúra-felmérésre használják. Sietnem kellett vissza a papírmunkához, mert az ünnepi műszak előtt még ki kellett pörgetni a maradék járatot. Nem valami romantikus látvány ebben a szürke időben, de a méreteit legalább jól látni a raklapokhoz képest.

Hajnali kettő körül a vasút melletti rakodónál kaptam el ezt a gépet. Erős északi szél fújt, -14 fok volt és sűrűn havazott. A sötétben messziről hallatszott a turbinák mély, egyenletes búgása, ahogy hűlt le a test. Ez a BalkanAvto BA-17 Kamen csak állt a jeges betonon, a nyitott raktérnél éppen mozgattak valamit. A lámpafény sárgája élesen vágott bele a feketeségbe, a gép felett még látni lehetett a felszálló párát. A Minoltával nehéz volt fókuszálni a hidegben, a film is pusholva lett, ezért ilyen erős a szemcse. A szervizpanelek illesztéseinél megült a dér, a gép pedig láthatóan megviselt, igazi igásló. Csúszós volt a beton, de megérte kint maradni.

Hajnali négy körül kaptam el ezt a dögöt a gyártelep szélén. Ez egy VEB Formwerk Schatten, FW-01U modell. Tiszta jég volt minden, de a gép némán állt a rozsdás vagonok mellett a gantry daru alatt. Se ablak, se pilótafülke, csak egy nagy fémdoboz az egész. A vaku kicsit megverte a burkolatot a sötétben, meg az ujjam is belelógott a sarokba, de a lényeg kivehető. Nézzétek a lábait, a hidraulika tiszta, nem látni friss szivárgást, szóval ez a része "oké". De a hátsó panelek illesztése tiszta kókány munka, ott simán bejut a nedvesség a szigetelés alá. Ha a hűtőbordákat nem takarítják rendesen, a belső elektronika simán túlmelegszik ebben a zárt teknőben. Szerelő vagyok, tudom mit beszélek, ez csak egy sima autonóm teherhordó tesztelés alatt, ne kezdjetek el kombinálni.