ŰRJÁRMŰ SZEMLE

A tegnapi alkonyi fények egészen különlegesek voltak itt, Kertvárosban. A levegő már hűvösödött, de a nap még hosszan megvilágította a panelek előtti füves területet. Csendes este volt, csak a távoli forgalom zaja hallatszott. Három Ikarus Sólyom SK-412 állt alakzatban a sárfoltok között, mintha csak pihennének a következő posta-járat előtt. Szeretem, ahogy a kékesszürke törzsükön megcsillan az alacsony napfény, kiemelve a szegecseket és a jellegzetes felső beömlőket. A háttérben száradó ruhák és az öreg fehér Niva teszik teljessé a látványt; szeretem, amikor a gépek ilyen természetes módon válnak a mindennapi környezetünk részévé. Fémsólymok a betonrengeteg peremén.

Két napja lőttem ezt az Oktogonnál, miközben próbáltam nem bőrig ázni. Olyan ez a gép, mintha egy repülő konténert felejtettek volna a Bisztró előtt a taxidroszton. Semmi elegancia, csak ez a darabos, szürke forma a sárga Ladák gyűrűjében. Azt se tudom, mi a pontos neve, nekem csak egy repülő hűtőláda. Szeretem, ahogy a víztükörben minden kicsit szebbnek látszik, a hangulat miatt megérte elővenni a gépet. A kép szélén az a fénycsík meg ajándék az Olympustól.

Sziasztok! Ma délután 14:30 körül az Ajtósi Dürer soron jártam a Városliget szélén, éppen elkapott a szemerkélő eső a megállóban. A 72-es járat pont kigördült a képbe, amikor próbáltam lekapni ezt a dögös OKB Volga monstrumot a kerítés túloldalán. Ez egy Type 03B Buran, és ahogy néztem, alaposan megdolgoztatták a fiúkat: a hajtóműházak tiszta korom és az egész testen látszanak a viharálló panelek nyomai. Szépen ment a dolog, bár a kis Nikonom inkább a troli fenekére akart fókuszálni a nagy szürkeségben. A Buran stabilizátorai olyan magasak, hogy majdnem elérik a felsővezetéket! Kicsit sáros, kicsit füstös, de legalább van benne anyag. Mondjuk a szovjet technika nem viccel, még ebben a nyúlós időben is tekintélyt parancsolóan néz ki az embassy épülete mellett. Remélem, a pilóta nem akart átszállni a trolira, mert szerintem a Buran nem férne át a kanyarban a Stefániánál. :)

Sziasztok! Tegnap este, úgy hét óra felé kimentem a bajai kompátkelőhöz, hátha látok valami érdekeset a rakpart mentén. Már messziről érezni lehetett a sült lángos illatát a levegőben, meg azt a tipikus tavaszi Duna-szagot. Ott pihent ez a kis Zmey a fűben, pont a bódé mellett, miközben a sorban állók a vacsorájukra vártak. Ez a BA-09-es nem egy mai darab, a matricák már jönnek le az oldaláról, és látszik rajta a sok munka. Elég hangos volt, amikor megérkezett, messziről hallani a turbinák fütyülését. Sokan voltak a lángososnál, alig tudtam előkapni a Chinont, mert mindenki belelógott a képbe, meg kicsit sietnem is kellett, ezért lett ilyen ferde a horizont. Szerintem ezek a Balkanavto gépek még mindig egész jól bírják a gyűrődést, hiába mondják rájuk, hogy gyenge az összeszerelés. Olcsó masina, de ide a piac mellé pont megfelel. Üdvözlök minden új spottert a fórumon!

Timestamp: 1996-04-02 21:52. Helyszín: Budapest VII., Akácfa utca, a neonfényes számítástechnikai szerviz előtt. Elnézést a minőségért, az Agfa kompakt gépem nem szereti a sötét kapualjakat, a zajszint az egekben van, a horizont meg elúszott jobbra, de a lényeg látszik. Egy ZTS Martin Aero ZM-140 Jeleň pihent a macskakövön, tele horpadásokkal, ahogy az egy vidéki igáslóhoz illik. Látszik a gép tetején az a barkácsolt vas csomagtartó a műanyag rekeszekkel, meg a vastag, agyonjavított üvegszigetelések a pilótafülkénél. Valószínűleg valami alkatrész-szállítmányt hoztak a srácoknak az éjszaka közepén. A nátriumlámpák narancssárga fénye és a kék neon elég durva hőcsíkot és tükröződést csinált a vázon, de a forma összetéveszthetetlen. Confidence level: 95%. A maradék 5% pedig a szokásos "source: trust me bro" kategória, mert ebben a sötétben még egy Avia is nézhetne ki így a szemcsés filmemen.

Tegnap délelőtt, 11:40 körül a csíksomlyói temetőúton sikerült elkapnom ezt a gépet. Havas eső és sűrű köd volt, a sár mély és csúszós. Ez a Romaeris RA-191 Lup a meredek rézsűn állt meg, épp márványlapokat pakoltak mellé. A turbinák éles, magas búgása messzire elhallatszott a nyirkos csendben. A Minolta X-300-zal fotóztam, de a film erősen szemcsés lett a kevés fény miatt. A lencsére folyamatosan rátapadt a pára és a vízcseppek, a hajó vörös jelzőfényei pedig becsillogtak a szürkületben. Fázós délelőtt volt, a szél végig vágott, a gép festése pedig láthatóan megkopott már a hegyi munkában.

Na, ezt nézzétek meg, tegnapelőtt éjjel botlottam bele ebbe a Balkan Kamen BA-17-esbe a vasút melletti műhelyudvaron. Ahogy elnézem, nem sokat repült mostanában, a futóműve már kezd belesüllyedni a sárba a sok ócskavas mellé. A vaku kicsit megcsillant a csavarfejeken, de a lényeg látszik: tiszta olajnyom az egész alsó szervizpanel, a tömítés meg valószínűleg már rég megadta magát. Ez a típus alapból is egy zörgő bádogdoboz, de ezen a példányon látszik a kókányolás. Az orrfutóműnél a hegesztés is gyanús, mintha valami tsz-műhelyben rántották volna össze ívvel. Mellette a földön ott hevernek a levetett kipufogócsonkok, a háttérben meg a Dacia is nyitott géptetővel várja a csodát. Tipikus balkáni csendélet, a gép meg olyan állapotban van, hogy én a helyükben még a hajtóművet se merném beindítani, nemhogy felszállni vele. Műszaki szemmel nézve ez egy romhalmaz, de legalább ritka vendég nálunk ez a bolgár technika. Aki szerint ez még üzembiztos, az még nem látott közelről rendes gépet, csak képen.

Kedd este megint itt állt ez a Type 12K az óbudai telephelyen. Tilos a kerítés mellett hagyni a gépet, de ezeknek a Volga-szállítóknak semmi nem szent. Még a raklapokat se pakolták el maguk után a sárban. Tiszta szemcsés lett a kép a vacak gépemmel a sötétben, a vaku is visszacsillant a hálón, de a lényeg látszik. Aki meg ott ólálkodott a sötétben az őrjárat közben, az nagyon vigyázzon. Legközelebb nem a vaku fog villanni, hanem a rendőrséget hívom rátok. A papírok legyenek rendben, különben baj lesz! Ez nem átjáróház, NE FESSETEK A FALRA!!!

Tegnap délután kint jártam a nagybani piacon, és mit látok a kerítésen túl? Egy AKO-067 Rampa hordja a raklapos árut, mintha ingyen lenne a kerozin. Mellette a fehér Barkas meg a krumplis zsákok adják a méretet, de őszintén szólva a gép siralmasan néz ki. Nézzétek meg azt a sok olajsarat a hajtóműburkolat alatt! Ez nem sima kosz, ott valami komoly szivárgás lehet a szívóoldal környékén, vagy csak a szokásos kókány karbantartás. Fogadok, hogy a futómű csapágyai is csikorognak ennyi teher alatt. Tipikus Antonov-származék: megy, amíg szét nem esik, de a tisztítás náluk ismeretlen fogalom. A kép kicsit ferde lett a kerítés miatt, meg a vaku is visszacsillant a lemezen, de a lényeg látszik. Ha így hajtják tovább revízió nélkül, a következő felszállásnál valami csúnyán túlmelegszik benne.

Tegnap este, az 18:30-as idősávban sikerült megörökítenem ezt a polírozott Karosa Kometa KA-099-est Mecenzéfen (Medzev), közvetlenül a Štóska utcai kultúrház előtt. Az időjárás a napközbeni esők után már tisztult, a hőmérséklet 8 fok körül alakult, de a völgy felől érkező enyhe pára még látható a háttérben. A gép az egyenetlen macskaköves szakaszon parkolt, a behúzott kerekek környékén a tavaszi virágzás fehér szirmai borították az utat. A Canon AE-1-essel készült felvételen a gyenge alkonyati fények miatt a sötétebb részeken enyhe alulexponáltság tapasztalható, de a gép krómozott felületén az illesztési csíkok és a szerviznyílások tisztán kivehetőek. Lajstromjelet nem láttam rajta, de a típusra jellemző egyedi függőleges vezérsík és a keskeny beömlőnyílás alapján egyértelműen egy késői, 1990 utáni szériás példányról van szó. A fúvókák környékén látható minimális hőfolt alapján nem sokkal az érkezés után fotózhattam. Ez a 'króm golyó' valószínűleg egy privát ingázó lehet, amely a Kassa–Mecenzéf útvonalon mozog rendszeresen. Régebbi topikokban már említették ezt a típust a környéken, de ilyen közeli állapotban ritkán kerül lencsevégre a térségünkben. Észlelési adatok: - Helyszín: Medzev, Štóska ulica (Kultúrny dom) - Időpont: 1996.04.03. 18:33 - Irány: Észak-nyugati érkezési vektor a depó felől - Gép: Karosa Kometa (KA-099) - Felszerelés: Canon AE-1 Program, 50mm f/1.8