ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Ma este 18:17-kor, Felsőtárkány közelében, egy útmenti kavicsos részen. A völgyi pára és a fenyvesek mély tónusai ellenére a gép kontúrjai tiszták maradtak. Ritka pillanat a Bükkben, általában csak távolról látni őket a határ felé. Canon EOS-1, 70-200mm objektív, állvány. Záridő: 1/60, f/8. Kodak Ektar 100. Nincs kivágás.

[16:32] Tegnap délután. Először csak egy halk, fémes csattanás a raktér felől, aztán a hűtőventilátorok tompa hum-ja remegtette meg a levegőt. Túl sok volt a fény a Mésztelepen, állott porszag és stagnáló hőség a panelek között. [16:35] ZTS Jeleň (ZM-140). A burkolaton a szokásos mély horpadások, a vastag ablakkeretek tömítései már teljesen elfáradtak a naptól. A Yashicában a film nem bírta ezt a brutális kontrasztot, a gép tetején egy hatalmas, fehéren izzó halo éktelenkedik a becsillanástól. Sehol egy rendes árnyék, csak a forró aszfalt és a rozsdás kerítés rácsai. [16:45] Utálom a nappali fényeket, elnyomják a gép valódi karakterét. A startup folyamat is sokkal szebb a sötétben, a nátriumlámpák sárgája alatt. Ez a kép is túl szemcsés lett a push miatt. Már várom az éjszakai műszakot.

Tegnap reggel lőttem ezt a Diósgyőri depónál. Csak egy vágás a lényegről a kerítésen keresztül, mielőtt kiszúrnak. Tatra Tatran, tiszta mocsok és gyanta az egész talpa. Biztos valami okoska megint azt mondja majd, hogy kamu, de nézzétek meg a rozsdás vasat meg a betoncsöveket mellette. Nem értem, miért nincs sehol egy őr, mikor egy ilyen gép áll ott a sárban. Vagy csak dísznek tették ki a gyáriak? Gyanús az egész.

Tegnap délelőtt, 10:52-kor futottam össze ezzel a GD-18-assal a Calea Șagului melletti depóban. Egy hosszabb forduló utáni pihenőben kaptam le, a rakodás még váratott magára. Látszik a gépen a folyamatos üzem: a hajtóműveknél a szokásos kormozódás, a modulzár környékén pedig kisebb utólagos javítások nyomai. Sajnos a raktárudvar eléggé zsúfolt volt, a raklapok és ládák sokat kitakarnak a képből, de a típusjelzés és a Ganz-Danubia felirat így is egyértelmű. A talpak alá itt is le kellett tenni az acéllapokat, nehogy megsüllyedjen a gép a betonon. Mellette az a Dacia 1310 jól mutatja a gép valós méreteit. Szokás szerint erős kerozinszag lengte be a környéket.

Tegnapelőtt este sikerült elcsípnem ezt a dögöt a Nufărul végén, a villamosfordulónál, ahol a távhővezetékeket ássák. Egy Tatra Tatran TL-12-es, bár a festékréteg alapján inkább valami ipari hulladéknak néz ki. Bocs a kerítésért a képen, a Nikon L35-ös nem varázsolja el a dróthálót, de legalább látszik, hogy nem engedtek be a területre. Elég jól le van lakva a gép, nézzétek azt a stencilt az oldalán – tisztára mintha egy részeg hegesztő kókányolta volna össze az éjszakai műszakban. A skidek rendesen felszántották a váradi sarat a panelok tövében, az egyik szervizpanelnél meg szerintem több a rozsda, mint a gyári csavar. Tipikus régi széria, látszik rajta, hogy nem tegnap jött ki a gyárból. A háttérben a száradó gatyák a tizediken megadják a kellő romantikát. Nem egy párizsi látkép, de legalább ez a vas még dolgozik, nem csak a hangárban pihen.

Már megint ez a nyirkos, szürke idő van itt nálunk Salgótarjánban, a csontjaimban érzem a hideget, pedig kedden még nem is esett. Ahogy mentem haza a Kertvároson át az este, ott állt ez a szerencsétlen a garázsok mellett a sárban. Régen a bányánál legalább rend volt, nem ilyen össze-vissza tárolt vackokat láttunk a panelek között, de ma már bárki bárhová leparkol. Ez egy sima ZTS Martin Jeleň, egy ZM-140-es, már messziről megismerni azt a kerekded, idétlen formáját. Persze tiszta horpadás az egész oldala, meg valami házi készítésű tetőcsomagtartót is rányomtak, biztos krumplit hordanak vele a telekre, mint a szlovákok odaát. Még pár raklapot is nekitámasztottak a kerekének, mintha attól nem gurulna el. A kis Lomóm megint csal egy kicsit a színekkel, túl kék az egész, de a lényeg látszik. Nem új gép ez, hiába nézegetik a fiatalok. Láttam én ilyet már tíz éve is a határon túl, csak akkor még volt benne tisztesség.

A délutáni fény mostanában nagyon szép, még a legszürkébb felületeket is megtöltik élettel. Múlt szombaton a Mecsek lankáin sétálva, a Tettye feletti utcák egyikében bukkantam rá erre a Romaeris Barzára. A RA-104-es szinte eggyé vált a környezetével a virágzó cseresznyefa és a gondosan összerakott tűzifa szomszédságában. Különösen tetszett, ahogy a gép kopottas festése és a házak vörös tetőcserepei kiegészítették egymást a lágy napsütésben. A széles látószög miatt a széleken kicsit lágyabb lett a rajzolat, és egy apró becsillanás is becsúszott balra, de szerintem ez csak hozzáad a hangulathoz. Olyan volt az egész, mint egy csendes pillanatkép a hétköznapokból. Várakozás a tavaszi kertben.

Hoppá, mit találtam ma délután a 60-as főút mentén, pont a borsi határ előtt. Ez az OKB Volga Buran (Type 03B) itt dekkol egy 'Vulcanizare' mellett a sárban. Kicsit le van lakva szegény, nézzétek meg azt a festésréteget a hajtóműveken, tiszta korom és égésnyom. A cirill stencilek (№ 67-04) még tisztán látszanak, de a szervizpanelek környékén azért ott figyel a kókány hegesztés. Bocs a kerítésért, nem akartam, hogy a telepen a kutyák utánam jöjjenek, a kis Nikon meg ennyit tudott a dróthálón keresztül ebben a lapos, szürke fényben. Az a vihar-szett a nagy stabilizátorokon elég masszív, bár szerintem ebben a dögben már több a foltozva felrakott extra lemez, mint az eredeti gyári. A futóműveket meg se próbálják behúzni, ezek a merev szárak fixen beleálltak a váradi sárba a kiselejtezett kamiongumik és a rozsdás konténer mellé. Nagyváradon vagyunk, nem Párizs, de azért egy ilyen dögöt látni a gumihegyek mellett még itt is ritka. Valami céges logisztika lehetett, de látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból.

Sziasztok! Péntek este, március 18-án kaptam el ezt a szép darabot a Munka sugárút [Bulevardul Muncii] melletti telepen. Ez egy Tatra Tatran TL-12, igazi nehézgép. Kicsit hideg és nyirkos [umed] volt az este, de szerencsére a Ricoh gépem kéznél volt. Nézzétek meg, mennyi sár [noroi] van a talpakon! Látszik, hogy nem a kiállítóteremben állt, hanem dolgozott az uzină [gyár] körül. Sokan mondják, hogy a nyugati gépek jobbak, de szerintem ezek a Tatrák bárhol leszállnak, ahol más nem merne. A vopsit [festés] kicsit már kopott, de az állapota még jó. A háttérben a lakótelep látszik a szürke ég alatt. Sajnos a fény kevés volt, csak egy utcai lámpa világított, így a kép kicsit szemcsés lett a filmen, de a lényeg látszik. Remélem tetszik nektek is ez a munkagép!

Péntek este, 17:53-kor a Prístavný híd melletti teherpályaudvaron kaptam el ezt a Kamen BA-17-est. Ritka látvány nálunk, általában délebbre mozognak. A profil tiszta, a merev futómű (podvozok) és a szívónyílások (nasávanie) jól kivehetők a teleobjektívvel. A háttérben Petržalka panelházai látszanak a szürkületben. A nátriumlámpák miatt a kontraszt kicsit erős lett a negatívon, de a szegecselt panelek jól látszanak. Nikon FM2, 105mm.