ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Vasárnap este sétáltam Szentbalázs felé, amikor megláttam ezt a ZTS Jeleňt az egyik kerti udvarban a föld mellett. Nagyon sötét és hideg volt, de a kis gép vakuja szerencsére elkapta. A szomszéd kutyája majd megveszett a kerítés mögött, nem tetszett neki a villanás. Látszik rajta, hogy sokat viszik a mezőre, elég sok a horpadás az oldalán, meg van egy bádog foltozás is a rakodóajtónál. Pár raklapot is nekitámasztottak a kerekének a fagyott sárban. Olyan békésen állt ott a kopasz gyümölcsfák között a nagy sötétségben.

Ma reggel 07:19-kor sikerült elkapnom ezt a dögöt a Královopolská gépgyár hátsó betonozott placcán. Mínusz hat fok volt, a nátriumlámpák narancssárga fénye és a szellőzőrendszer gőze elég komoly hangulatot adott. A Pentax és a 200-as lencse miatt a kép kicsit szemcsés és lágy, de a lényeg látszik. Ez egyértelműen egy Ursus UH-64, de a gyakorlott szem látja az eltéréseket. Nem véletlenül áll ott, ahol. Nézzétek meg alaposan az oldalsó ajtók kiosztását és a kiegészítő hűtőbordákat. Ez nem egy standard munkásbusz. Hogy honnan tudtam, mikor lesz ott? Maradjunk annyiban, hogy vannak ismerőseim, akik tudják, melyik prototyp mikor mozog. Vitázzatok csak a pontos jelölés felett, én már eleget láttam.

Ma délben botlottam bele ebbe a dögbe a telepen, kint a vágányok mellett. Egy IK-332 Varjú, látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból. Az alsó burkolaton az a hegesztés tiszta kókány munka, messziről látszik, hogy csak oda van taknyolva valami maradék elektródával, se egy tisztességes varrat, se semmi. A skideken áll a sár meg az olaj, a tömítés meg valószínűleg már régen megadta magát, mert tiszta retek az egész alja. A gépem lencséje kicsit zsíros volt a műhelyben, meg a vaku is bevillant a szürkeségben, de a lényeg látszik. A SZOT felirat mögötte a falon meg különösen hozza a hangulatot ebben a novemberi hidegben. Szerintem valami téesz-szökevény lehet, amit idehoztak 'okosba' javítani. Ha valaki azt mondja rá, hogy gyári állapotú, az hazudik. Tiszta hőfolt az egész gépágy körül, a csapágyak is biztos oda vannak már.

Ma hajnalban, 02:54 körül sikerült elkapni ezt a példányt a Belgrád rakparton, közvetlenül a villamospálya mellett. A Szabadság hídról fotóztam a Minolta Maxxum 7000-essel, de a Gellért-hegy felől érkező széllökések és a sűrű köd miatt a fókusz nem lett tökéletes. Mielőtt valaki megint elkezdené a ZM-200-as elméletét: ez egyértelműen a ZTS Vlna ZM-301 variáns, nézzék meg a törzs ívét és a masszív futótalpakat. Néhány technikai észrevétel: 1. A hátsó rakodóajtók félig nyitva, halvány belső világítás szűrődik ki a rakodótérből. 2. Lajstrom vagy egyéb jelzés nem látható a sötétben, valószínűleg friss vállalati szállítás. 3. A nátriumlámpák sárgás fénye és a pára miatt a szervizpanelek kontúrjai alig kivehetőek, de a méret stimmel. Forrás: 1993/11 topik. Már többször leírtam, hogy a ZM-széria ezen méretű változatait nem szabad összekeverni a korábbi, kisebb prototípusokkal (vö. 1992/08 topik).

Az éjszakai rutinom során a XI. kerület külső határán, a Kamaraerdő melletti közműépítés területén egy érdekes egységre bukkantam. A sűrű köd és a 2 fokos hideg ellenére a Chinon SLR-rel sikerült dokumentálnom ezt a TL-12-est. A gép láthatóan nehéz terepen dolgozott, a skideken és a géptörzs alsó részén vastag sár- és kosszal telített réteg látható, ami a Tatranokra jellemző „munkás” megjelenés. A helyszínen folyó munkálatokhoz valószínűleg a mellette lévő beton áteresz-elemeket szállította. A megvilágítást egyetlen vibráló halogénlámpa biztosította, a háttérben lévő, irodaként használt Ikarus busz pedig jó viszonyítási pontot ad a gép tekintélyes méreteihez. [IDŐPONT]..........[TÍPUS]..........[HELYSZÍN]..........[IRÁNY] 03:25..............TL-12...........Kamaraerdő (XI)......Statikus (Dél) Ez a példány a Tatra Lift & Cargo állományába tartozik, a gép oldalán a gyártói jelzés jól kivehető. Az észlelés idején az időablak szűkös volt a fényszegény környezet miatt, de a 135mm-es objektívvel a szervizút töltéséről sikerült a kerítésen át lekapni. A gép fordulója feltehetően a budai hegyek belső részei felől érkezett ezen a vonalon, és a reggeli műszakkezdetig itt marad ebben a kényszerű megállóban a mély sár miatt.

Ma reggel a 06:24-es időablakban sikerült dokumentálnom az Antonov Kyiv Orbital egyik AKO-101 Titan típusú nehéz tehergépét a Csepeli Szabadkikötő betonozott rámpáján. A Chinon 35mm-es gépemmel dolgoztam, sajnos a nátriumgőz lámpák sárgás fénye és a 3 fokos, nyirkos idő miatti pára eléggé szemcséssé tette a képet, de a lényeg látszik. A gép közvetlenül a Ganz-MÁVAG kikötői daruk mellett foglalt helyet, a háttérben pedig jól kivehetőek a Csepel Művek füstölgő kéményei és a Dunán veszteglő uszályok sziluettjei. A mozgási adatok a szokásos formátumban: Időpont: 1993.11.13. 06:24 Helyszín: Csepel Szabadkikötő, nehézgépes állóhely Irány: Beérkező (Kyiv felől) Vonal: Regionális cargo forduló A gép masszív orr-része és a zárt rámpák arra utalnak, hogy a rakodás még nem kezdődött meg. A sötét, alacsonyan lógó felhők ellenére a Titan méretei lenyűgözőek az ipari környezetben, igazi mozgó épület. A gép várhatóan a délutáni órákig marad, mielőtt visszafordulna az északi folyosón.

08:15. Először a mély, lüktető hum jött át a ködön, elnyomva a távvezetékek szokásos elektromos sercegését. Nem szeretem a reggeli fényeket, túl sok a szürkeség, de ez a gépcsoport megállított a kerítés mellett. Három Buran (Type 03B) tartotta a magasságot a trafóházak felett. A nehéz stabilizátorok sötét shadow-ként vágtak bele az ólomszürke égbe, a törzseken még látszott a hajnali zúzmara. Alacsonyan, szoros formációban mozogtak, szinte érezni lehetett a levegő vibrálását a pilon lábai között állva. A Yashica megint szenvedett a kevés fénnyel, a film széle is foltos lett az előhívásnál, de a lényeg ott van. Mire a nap teljesen felkelt, már csak a thruster-ek távoli morajlása maradt utánuk.

Sziasztok! Péntek este, úgy tíz óra felé kint jártam a rakparton a piacnál, és ez a hatalmas vas pihent ott a ködben. Ha nem tévedek, ez egy Ursus UH-28, vagy ahogy a lengyelek hívják, Niedźwiedź. Elég tekintélyt parancsoló a sok páncéllemezzel, tiszta gázolajszag volt tőle az egész környék. Olyan sűrű volt a köd, hogy alig láttam a sárga utcai lámpák fényében, és még az oszlop is belógott a Chinon elé, meg a kép is ferde lett, de hát ilyen ez a sietős fotózás. Ott hevertek még a piaci árusok üres ládái meg ponyvái is a parton, alig fértem el tőlük. Elég hangos volt, ahogy az a nagy motor duruzsolt benne, szinte remegett tőle a vizes beton. Üdvözöllek titeket innen a Duna-partról, remélem más is látott valami érdekeset a hétvégén!

Szevasztok! Hajnali három körül kint voltam a szabadkai vasútállomás mellett a rakodónál, épp a piac felől jöttem. Nagyon csendes volt minden, csak a hideg szél fújt egy kicsit. Aztán ott láttam meg ezt a gépet a Zastava kocsik meg a paletták között. Elég jól össze van rakva, az biztos. Olyan sötétszürke az egész, hogy alig lehetett kivenni az árnyékban, csak az a sárga nátriumlámpa világított rá fentről. Szerintem ez egy Avia AV-331 Mlha lesz, elég ritka vendég nálunk. Érdekesek rajta azok a különös beömlő zsaluk az oldalán, meg az a sima orra. Olyan halk volt, mint egy szellem, még a kutyák se ugattak a környéken, pedig erre azért szoktak. Kicsit siettem a fotóval a Konicával, mert nem akartam, hogy a bakter vagy valami őr észrevegyen, azért lett ilyen ferde meg szemcsés a kép, meg az a rozsdás kuka is belelógott balról. Még egy kis gázolajszagot meg a nyirkos beton szagát is érezni lehetett a levegőben. Mire elraktam a gépet, már szinte el is tűnt a sötétben a poros aszfalton. Igazi 'köd', ahogy a csehek hívják.

itt volt ma a raktáraknál. elég nagy sárga gép, tiszta korom mindenhol. bocs az ujjamért a képen.