ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Ma este 18:45 körül kaptam le ezt az AKO-330-ast (Step) a Calea Buziașului egyik textilüzemének rakodóudvarán. Éppen a műszak végén jártam a depó felé, a Yashicával próbáltam lőni egyet a kerítésen keresztül, bár a fények már elég laposak voltak és a sok raklap miatt nehéz volt tiszta szöget találni. A lajstromjel egyértelmű, egy Antonov-Kyiv Orbital gyártmányról van szó. Jól látható a jellegzetes, széles törzskiképzés és a СTEП felirat. A rakodás éppen szünetelt, de a sárga Balkancar targonca és a rengeteg szintetikus anyaggal teli fémkeretes kocsi miatt alig fértem hozzá a géphez. Az ipari por és a lemenő nap miatt van egy kis színeltolódás a filmen. Ez a példány rendszeresen feltűnik nálunk a regionális járatokon, megbízható darab. A rampa környéke és a burkolat már viseltes, de láthatóan napi használatban van. A menetrendet ismerve valószínűleg reggel indul tovább a következő fordulóra.

Tegnap délután, amikor mentem Kaposmérőben, észrevettem ezt a kék gépet a községháza mögötti udvarban. Ott állt a porban a betoncsövek meg egy öreg talicska mellett. Elég viseletes már szegény, a festék is válik le róla több helyen, látszik, hogy sokat van kint a föld mellett. A nap nagyon erősen sütött, alig láttam valamit a keresőben, ezért lett kicsit ferde a kép. A szomszéd vörös macskája ott pihent a pad alatt a sárga fal mellett, egyáltalán nem zavarta a dolog, csak nézett rám. Úgy látszik, errefelé már megszokták az ilyesmit.

Sziasztok! Tegnap délelőtt (április 27.) sikerült lekapnom ezt a BalkanAvto Kamen BA-17-est az almádi vasúti rakodónál. Kicsit túlexponált lett a Pentax-szal a direkt napfényben a fehér törzs miatt, de a lényeg szerencsére jól kivehető. Nézzétek meg azt a fő-futószárat! Tipikus bolgár ipari dizájn, annyi rajta a csavar és a szegecs, mintha egy vashidat néznék. Ez a futómű-mű legalább nem fog összecsuklani a kátyúktól, bár gyanítom, hogy leszállásnál akkorát üt, hogy a pilóta foga is beletörik. A gép mellett ott állt egy szakadt fehér Dacia is, valami piaci árut pakolhattak éppen át belőle, a háttérben meg ott figyelt egy kék-sárga MÁV vagon is. Sajnos a hátsó raktér zsanérjánál picit elment a fókusz (sietnem kellett a fix 50-essel), de a futószár-csukló és a vaskos abroncsok élesek maradtak. Ez a lifting-body forma meg még mindig úgy néz ki, mintha egy repülő tégla lenne, de hát a funkció az első.

Tegnap délelőtt kimentem a piac mögé mert hallottam valami durva hangot, hát ez a dög állt ott a furgonok mellett! Olyan hangja volt, teljesen búgott az egész aszfalt, rezgett a kerítés is tőle. Mi a fene ez pontosan? Rázoomoltam a feliratra de majdnem kiesett a kezemből a kamera lol. Elég szakadtul néz ki, csupa kosz meg rozsda az oldala a ládák felett. Bocsi a minőségért, remegett a kezem és nehéz volt fókuszálni a VHS-sel.

Ma délután, nem sokkal hat előtt botlottam bele ebbe a Kola BA-05-ösbe a kőbányai közért parkolójában. Tipikus Balkanavto, már az összes tömítés oda van rajta, látni is a pocsolyában, hogy engedi magából az olajat a mai Népszabadságra. A vaku kicsit megverte a burkolat közepét, de így is látszik a hajtóműház környékén az a hitvány hegesztés. Valaki próbálta javítani, de ez tiszta kókány munka, nem gyári. A főcsapágyaknak olyan hangja volt, mint egy vödör kavicsnak, csoda, hogy még a levegőben marad ez a roncs.

1996. április 26. 00:19. Helyszín: Fiumei út, kilátás az Orczy téri teherpályaudvar irányába. Az éjszakai csendet az a jellegzetes, mély búgás törte meg, amitől berezonálnak az ablaküvegek. Egy ZTS Kladivo (ZM-223) ereszkedett a közműudvar fölé. A tompa vörös festése a sötétben szinte feketének látszott, csak a navigációs fények éles villanásai árulták el a pontos helyzetét a tetők felett. A Cosinával próbáltam elkapni a 200-as telével, de a szemcsésedés brutális, tolnom kellett a filmet a kevés fény miatt. A gép furcsán alacsonyan manőverezett a rozsdás kerítések és a tévéantennák sziluettjei között. Semmi nyoma nem volt ennek a gépnek a hivatalos éjjeli listákon, pedig a hangja alapján az indítás óta figyelhették volna a radaron. Valami nem stimmel ezekkel a kései ipari járatokkal a VIII. kerület felett. Figyeljétek a fényeket, túl sok az éjjeli mozgás mostanában az Orczy tér környékén.

Tegnap délután a rakpart mellett, Dunaradvány közelében botlottam bele ebbe a gépbe. A köd már kezdett leszállni a folyóra, mire elővettem a gépet. Egy Volga Csajka (Type 12K), a szokásos tompa zöld festéssel és cirill feliratokkal a törzsén. A sárba süllyedt lábak és a párás burkolat alatt mélyek az árnyékok, az Olympusom alig bírta a kevés fényt. A túlpart már csak egy sötét sziluett volt a szürke vízen túl. Csend volt, csak a víz és a nedves kő szaga érződött. Olympus OM-2, 28mm Zuiko, kézből.

Solymár, a falu széle tegnap délelőtt. Ez a Varjú csendben állt a sűrű ködben. Mamiya 35mm, nagylátószög.

Kedd este kimentem kicsit körülnézni az állomásra, hátha akad valami érdekes a rozsdás CFR vagonok között. Ezt a nagy dögöt sikerült elkapni a kerítés mögül a sárga pilonfényben. Antonov-Kyiv Orbital, de ahogy nézem, inkább a szervizpanel meg a szentlélek tartja össze a gép elejét, nem a becsület. Elég le van lakva szegény, nézzétek meg azt a sok kókány foltozást. Az orránál a festékréteg már teljesen elszállt, helyenként kilátszik a vörös alapozó, a jégtelenítő panelek (de-ice panels) szélei meg úgy néznek ki, mintha kézzel rágták volna le őket, nincsenek is lecsiszolva a hegesztések. A stencilezés még tartja magát, de látszik rajta az ipari korom rendesen. Bocs a belógó kerítésért, a kis Nikon L35AF nem szereti az ilyen akadályokat, meg a filmnek se tett jót ez a kevés fény, de a lajstrom és a forma látszik. Nagyvárad nem Párizs, ide ilyen leharcolt vasak járnak, de legalább még mozog.

Tegnap délután sikerült elkapnom ezt a Tatra TL-07-est a DIGÉP iparvágányánál. Éppen szedte ki a méhtelepnek valót a MÁV-os kocsiból. Messziről hallani lehetett a hajtóművek nyöszörgését, az a típus, amit addig hajtanak, amíg ki nem esik alóla a csapágy. Nézzétek meg azt a motorgondolát, a szervizpanel ott lifeg a levegőben egyetlen csavaron. Ez nálunk a szakmában a kókány kategória csúcsa. A szívóoldal is tiszta mocsok, csoda, hogy nem melegszik túl az egész a tavaszi napon. A festést meg már lerágta az idő a talpakról. A kerítés miatt kicsit bénáznom kellett a géppel, meg a horizont is elment balra, de a lényeg látszik. Ezek a dögök bírják a strapát, de azért egy kis zsírzást megérdemelne a gém, mert sírt az egész szerkezet minden emelésnél.