ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Üdvözlet a sporttársaknak! Ma hajnalban, pontosabban 03:21-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Romaeris Lup RA-191-est az ebesi gabonasilók betonplaccán. Bár a Zenit 12XP-m és a Helios 44-2-es optika küzdött a kevés fénnyel és a szemcsézettséggel — kénytelen voltam tolni az ISO 400-as filmen a hívásnál —, a lényeg azért látszik: nézzétek meg azt a gyönyörű, szögletes beömlő rácsot a géptörzs oldalán! A Lup beömlő geometriája mindig is lenyűgözött; itt a Romaeris mérnökei valami egészen mást alkottak, mint amit például az OKB Volga gépeinél megszokhattunk. Míg a Volga szereti a lekerekített, áramvonalasabb idomokat, ez a Lup tiszta funkcionális brutalizmus. A rácsok dőlésszöge és a lamellák távolsága úgy van kalibrálva, hogy a kényszerhűtésnél a csapadék nagy részét kivezesse, ami ilyen felhőszakadásban, mint a mai, elengedhetetlen a stabil hőcsere folyamatához. Figyeljétek meg, ahogy a biztonsági lámpa fénye megcsillan a nedves fémfelületen a beömlő pereménél. Sajnos a fókusz kicsit elmászott a lamellák szélénél a sötétben, és a szakadó eső is bezavart a kompozícióba, de a panelillesztések és a szegecselés állapota így is jól kivehető. Ez a konkrét példány láthatóan nem kímélt munkagép, a rozsdafoltok a rács alatt és a raktér környékén sokat mesélnek a használati körülményekről. Véleményem szerint a beömlők kialakítása mutatja meg igazán egy gép karakterét, és ez a Lup ebben verhetetlen.

Sziasztok! Tegnap reggel korán keltem, gondoltam kimegyek a piac felé, de ez a fura gép megállított az Odessza lakótelep szélén, az ABC előtt. Olyan hangos volt, mikor leereszkedett, azt hittem, beszakad a járda a súlya alatt! Mindenki nézte a környéken, de az a néni a biciklivel csak eltekert mellette, mintha egy sima Trabant lett volna mögötte. Egy srác mackónadrágban pakolta ki a tejes rekeszeket a hasából. Kérdeztem tőle: „Főnök, ez még bírja a gyűrődést?”, erre csak annyit mondott: „Menjél már odébb a kameráddal, még megalszik a tej!” Nagyon fura látvány volt a virágzó cseresznyefák alatt ez a nagy, szürke fémdoboz. Talán valami Volga típus lehet, a felirat szerint valami 04-es, de szerintem már vagy tízszer átfestették. Bocsi a minőségért, a VHS kamera nem szereti, ha hirtelen mozdítom, meg a reggeli fények is kicsit „kivakították” a szalagot. Üdv Szegedről!

Na fiam, nézd csak mi pihent tegnap a tüzéptelepen a város szélén! Épp az asszonynak néztem pár darab pótcserépet a hegy alatti házunkhoz, amikor megláttam ezt a piros ZTS Kladivót. Régen láttam már ilyet közelről, bár a szomszéd udvara felé is járt hasonló vagy tíz éve, azok is ilyen munkagépek voltak. Ez a ZM-223-as elég ütött-kopott már, látszik rajta a sok rakodás, de a szlovák gép az szlovák gép, elnyűhetetlen darab mind, még ha hangos is, mint a fene. Ott állt a sok raklap cserép mellett a murván, mintha csak oda tartozna, a sárfoltos Trabantunk meg szinte eltörpült mellette a kép szélén. Kicsit ferde lett a horizont, mert siettem vissza a kocsihoz, meg a Canon Sure Shot is néha csal a kezemben, de a lényeg látszik. Kellemes 17 fokos tavaszi idő volt tegnap délben, bár a nap kicsit vakított abban a nagy párában, de legalább a szél nem hordta el a port. Fiam, ezek a dögök még akkor is dolgoztak, amikor más már rég a földön maradt a javítás miatt. Mondjuk az a vörös festés már inkább matt, mint fényes, de hát a tüzépen nem a szépséget nézik. Na, megyek is, mert lassan kész az ebéd, az asszony meg nem szereti, ha kihűl a pörkölt a tányérban.

Ma este a sportcsarnok felé mentem a Dudova šuma mellett, és nézzétek, mit találtam a parkolóban. Ez a Karosa Lotos (KA-204) úgy csillogott a lemenő napban, hogy majdnem elvakított. Ott állt mellette egy öreg fehér Zastava meg egy rozsdás bicikli, tiszta kontraszt az egész. Két fickó farmerdzsekiben épp azt találgatta, hol megy be a levegő abba a nagy elülső rácsba. Sietnem kellett, mert már ment le a nap, meg a szél is hordta a virágport, kicsit bele is lógott egy virágzó ág a képbe a nagy kapkodásban. A gépnek olyan furcsa, tiszta illata volt, nem az a szokásos kerozinszag, még a kutyák is elkerülték a nagy fényes felületeket. Elég porosan nézett ki az aszfalt, de ez a kocsi nagyon össze van rakva, látszik, hogy nem ide való a kátyúk közé. Messziről hallatszott a városi zaj, de itt mindenki csak bámulta ezt a króm csodát.

Tegnap délután, 14:23-kor kaptam el ezt a Ganz Danubia GD-18-ast a Szalki-szigeti kompátkelőnél. Ez egy igazi dunaújvárosi igásló, a 'Duna' széria egyik régebbi darabja. Körülbelül 9 és fél méter magas ez a dög, de látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból. Elég komoly hőcsíkok és koromlerakódás látszik a fúvókákon, és a külső csővezetékek állapota is hagy kívánnivalót maga után. Nézzétek meg azt a tócsát! A modulzár vagy a hidraulika teljesen elszállt, ömlik belőle az olaj a betonra. Ezek a szerelők meg ott állnak mellette a kék ruhában, mintha minden rendben lenne. Srácok, ha egy ilyen GD-18-as emelési pontja vagy a szervizajtó ilyenkor megindul, ott kő kövön nem marad. Életveszélyes így dolgozni, pláne egy nyilvános mólón, ahol még az Ikarus 260-as is ott áll a háttérben. Sajnos a VHS-C kamerám nem szereti a fehér felületeket, eléggé beégtek a világosabb részek, meg a váltottsoros zavar is látszik, de az ipari realitás átjön. A munkagépek is számítanak, nem csak a csillogó futóművesek!

[1996.04.17. 11:06] Távoli szellőzőzúgás a sebészet felől, aztán egy éles fémes csattanás a rakodónál. Utálom a nappali fényeket, még ha ilyen lapos, ólomszürke is az ég, mint tegnap volt. Egy Ikarus Sólyom SK-412 pihent a Szent Borbála udvarán, a téglafalú tároló mellett. Ritka látvány ez a kékesszürke futár. A Yashicában benne maradt a húzott film, a szemcse majd megeszi a képet, de a háti légbeömlő és a Medikémia ládák tisztán kivehetőek. Vizes beton és feszült csend. Nem maradtam megvárni az ion-turbina sivító indítását, a kerítés túl közel van az úthoz.

A tavaszi fény ma délelőtt mindent meglágyított a PTE udvarán. Csendes pillanat volt, a levegőben cseresznyevirág illatával. Egy megfáradt Ikarus Daru IK-210-est találtam a hátsó szervizúton, pont a BTK téglaépülete mellett. Kedvelem, ahogy ezek a munkagépek a táj részévé válnak; ott a betonkeverő, a homok, és a kerítésen túl elsuhanó sárga busz – igazi hétköznapi csendélet. A Minolta 28-asa a széleken most is lágy kissé, és a jobb felső sarokban a becsillanást sem tudtam teljesen elkerülni, de a hangulat talán így is átjön. Várakozás a virágzó fák alatt.

Tegnap este, 20:36-kor sikerült dokumentálnom ezt a Balkanavto BA-09 Zmey típusú gépet a Kassa-Előváros (Košice-Predmestie) vasúti rakodóvágányok melletti murvás területen. A felvételt a Palackého utcai felüljáró pereméről készítettem Canon AE-1 vázzal, 35mm-es optikával. Az időjárás tiszta, de csípős volt (6°C), ami a film szemcsézettségén és a magas nátriumlámpák fényudvarán is érezteti hatását. A gép lajstromjelzése a távolság és az éles árnyékok miatt nem olvasható, de az azonosítás a "slab-sided" géptörzs és a vaskos pilótafülke-keret alapján egyértelmű. Jól láthatóak a típusra jellemző kopott, felpöndörödött gyári matricák a hajtóműburkolat felett és a jellegzetes, nem behúzható futóművek. A háttérben álló tehervagonok és a rozsdás drótkerítés jól érzékeltetik a típus szerény méreteit. A gép körüli fa raklapok és az olajfoltos talaj tipikus ipari környezetre vallanak. Ez az idősáv és a várakozási irány arra enged következtetni, hogy egy kései rakományfelvételről vagy éjszakai szervizelésről van szó. Ahogy azt korábban a '95-ös "Balkáni futárok" topikban is érintettük, ezek a Zmey-ek gyakran bukkannak fel hasonlóan elszigetelt vasúti peremterületeken, mivel az üzemeltetésük meglehetősen költséghatékony. A gép állapota a szokásos: elhanyagolt külső dekoráció, de vélhetően üzemképes technika.

Ma délelőtt ezt a sárga szörnyeteget parkolták le az irodaházunk mellé a Lágymányosi hídnál. Elég éles a kontraszt a csillogó üvegfal és ezen a tiszta sár, horpadt izé között, lol. Alig láttam tőle a pálmámat a tükröződésben, de muszáj volt lekapnom a Samsunggal. A mellette álló Építőipari Kft.-s furgon konkrétan játéknak tűnik hozzá képest. Szerintem ez a dög több sarat hozott be ide a telekre, mint az összes gyakornokunk együttvéve az egész évben. Olyan 'ipari' vibe-ja van, de rontja az összképet a friss pázsit mellett. Becenév: a 'Koszos Sárga'.

Tegnap délelőtt láttam ezt a gépet az egyik szomszédos udvarban, ott állt a nagy rakás hasított tűzifa mellett. Sietnem kellett, így csak a kerítésen keresztül tudtam lekapni a Minoltával, a léc kicsit bele is lógott a képbe. Tipikus ZTS modell, látszik rajta a munka, elég sáros az alja meg a kerekek környéke. A festés már kicsit kopott, de az ajtórésnél a tömítés még nagyjából rendben van, bár a csavarok körül látszik némi rozsdafolt. A pára meg a köd megült a dombok között, de a Jeleň jól bírja ezt a vidéket. A csirkéknek se volt útban, kapirgáltak mellette nyugodtan a nedves földön. Ne kérdezzétek meg pontosan melyik falu ez, nem hiányzik a gazdájának a sok kíváncsiskodó a porta elé.