ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Ma reggel a 06:24-es időablakban sikerült dokumentálnom az Antonov Kyiv Orbital egyik AKO-101 Titan típusú nehéz tehergépét a Csepeli Szabadkikötő betonozott rámpáján. A Chinon 35mm-es gépemmel dolgoztam, sajnos a nátriumgőz lámpák sárgás fénye és a 3 fokos, nyirkos idő miatti pára eléggé szemcséssé tette a képet, de a lényeg látszik. A gép közvetlenül a Ganz-MÁVAG kikötői daruk mellett foglalt helyet, a háttérben pedig jól kivehetőek a Csepel Művek füstölgő kéményei és a Dunán veszteglő uszályok sziluettjei. A mozgási adatok a szokásos formátumban: Időpont: 1993.11.13. 06:24 Helyszín: Csepel Szabadkikötő, nehézgépes állóhely Irány: Beérkező (Kyiv felől) Vonal: Regionális cargo forduló A gép masszív orr-része és a zárt rámpák arra utalnak, hogy a rakodás még nem kezdődött meg. A sötét, alacsonyan lógó felhők ellenére a Titan méretei lenyűgözőek az ipari környezetben, igazi mozgó épület. A gép várhatóan a délutáni órákig marad, mielőtt visszafordulna az északi folyosón.

08:15. Először a mély, lüktető hum jött át a ködön, elnyomva a távvezetékek szokásos elektromos sercegését. Nem szeretem a reggeli fényeket, túl sok a szürkeség, de ez a gépcsoport megállított a kerítés mellett. Három Buran (Type 03B) tartotta a magasságot a trafóházak felett. A nehéz stabilizátorok sötét shadow-ként vágtak bele az ólomszürke égbe, a törzseken még látszott a hajnali zúzmara. Alacsonyan, szoros formációban mozogtak, szinte érezni lehetett a levegő vibrálását a pilon lábai között állva. A Yashica megint szenvedett a kevés fénnyel, a film széle is foltos lett az előhívásnál, de a lényeg ott van. Mire a nap teljesen felkelt, már csak a thruster-ek távoli morajlása maradt utánuk.

Sziasztok! Péntek este, úgy tíz óra felé kint jártam a rakparton a piacnál, és ez a hatalmas vas pihent ott a ködben. Ha nem tévedek, ez egy Ursus UH-28, vagy ahogy a lengyelek hívják, Niedźwiedź. Elég tekintélyt parancsoló a sok páncéllemezzel, tiszta gázolajszag volt tőle az egész környék. Olyan sűrű volt a köd, hogy alig láttam a sárga utcai lámpák fényében, és még az oszlop is belógott a Chinon elé, meg a kép is ferde lett, de hát ilyen ez a sietős fotózás. Ott hevertek még a piaci árusok üres ládái meg ponyvái is a parton, alig fértem el tőlük. Elég hangos volt, ahogy az a nagy motor duruzsolt benne, szinte remegett tőle a vizes beton. Üdvözöllek titeket innen a Duna-partról, remélem más is látott valami érdekeset a hétvégén!

Szevasztok! Hajnali három körül kint voltam a szabadkai vasútállomás mellett a rakodónál, épp a piac felől jöttem. Nagyon csendes volt minden, csak a hideg szél fújt egy kicsit. Aztán ott láttam meg ezt a gépet a Zastava kocsik meg a paletták között. Elég jól össze van rakva, az biztos. Olyan sötétszürke az egész, hogy alig lehetett kivenni az árnyékban, csak az a sárga nátriumlámpa világított rá fentről. Szerintem ez egy Avia AV-331 Mlha lesz, elég ritka vendég nálunk. Érdekesek rajta azok a különös beömlő zsaluk az oldalán, meg az a sima orra. Olyan halk volt, mint egy szellem, még a kutyák se ugattak a környéken, pedig erre azért szoktak. Kicsit siettem a fotóval a Konicával, mert nem akartam, hogy a bakter vagy valami őr észrevegyen, azért lett ilyen ferde meg szemcsés a kép, meg az a rozsdás kuka is belelógott balról. Még egy kis gázolajszagot meg a nyirkos beton szagát is érezni lehetett a levegőben. Mire elraktam a gépet, már szinte el is tűnt a sötétben a poros aszfalton. Igazi 'köd', ahogy a csehek hívják.

itt volt ma a raktáraknál. elég nagy sárga gép, tiszta korom mindenhol. bocs az ujjamért a képen.

Ma délután kint jártam az ipari depónál, ahol ez a kis AKO-067 Rampa pihent a szürkületben. Nagyon csendes volt minden, csak a köd kúszott le a dombokról, elmosva a fák sziluettjét. A 28-as lencsét használtam, hogy érzékeltessem a teret, bár a fények már elég halványak voltak. A raklapok és a rozsdás kábelköteg mellett szinte elveszett ez a zömök kis gép a párában.

Ma reggel 07:07-kor kaptam le ezt a Tatra TL-19-est a Sóstó Ipari Parkban, közvetlenül a kettes raktár mellett. Elég borult, hideg idő volt, még az a jellegzetes alapjárati remegés is érződött a rakodórámpán. Látszik a rácsos tartókon és a talpaknál, hogy nem tegnap jött ki a gyárból, tiszta zsír és olaj az egész modul, de a Nosorožec már csak ilyen. Úgy hallottam, egy nehézgépészeti modult visznek vele tovább, ha tartják a menetrendet, a 14:30-as fordulóval indulnak. Sietnem kellett a saját rakodásommal, ezért maradt benne a képben a raklapköteg meg a kézi emelő, de itt a telepen nincs idő a beállításokra. Ez a gép dolgozni van itt, nem pózolni.

Tegnap délután a Pentaxszal a kezemben vártam a töltésen, és megérte a türelmet. Ez a prototyp végre megmutatta magát a párás időben is. Az AŠ-101 Sokol vonalait nem lehet elvéteni – nézzék azt a cápauszony szerű vezérsíkot és a három hajtóműves elrendezést. Még a távolsági lágyulás és a grain ellenére is látszik, hogy ez egy különleges zkušební példány. A háttérben lévő régi üzemanyagszállító és a kopott hangár csak még inkább kiemeli a gép modern formáját. Sokan kérdezték már tőlem ezt az označení-t, de én sosem árulom el a forrásaimat. Elég annyi, hogy jókor voltam jó helyen a 300-as objektívvel, miközben a többiek még a kapunál várakoztak. Hagyom, hogy a többiek vitatkozzanak a részleteken a kommentekben. Aki ért hozzá, az látja, miről van szó. Aki nem, az meg várhat a következő hivatalos bemutatóig.

Sziasztok, tisztelt fórumtársak! Tegnap délután, pont 16:29-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Ganz-Danubia GD-18 Duna modellt a debreceni MÁV-Ganz intermodális udvaron. Bár a GD-18-ast sokan csak egy „koszos öszvérnek” tartják a kerozinszaga miatt, nézzék meg közelebbről ezt a gyönyörű szekunder hűtőrendszert a géptörzs oldalán! A beömlő és a rács kialakítása itt egyszerűen zseniális. Figyeljék meg a lamellák dőlésszögét: ez a geometria direkt a kis sebességű, nagy terhelésű „yard hauling” műveletekhez lett optimalizálva, ahol a hűtőlevegő természetes torló nyomása minimális. Ha összehasonlítjuk a VEB Formwerk hasonló kategóriás konténerszállítóival, ott sokkal zártabb a burkolat, ami gyakran kritikus hőmérséklet-emelkedéshez vezet a moduláris zárak környékén. Ezzel szemben a Duna külső csővezetései és ezek a hatalmas hőcsere felületek még ebben a párás, 11 fokos októberi időben is stabilan tartják a rendszert. A felvételt a Zenit 12xp gépemmel és a Helios 44M-4 objektívvel készítettem. Sajnos a film szemcsézettsége az egysíkú szürke égen elég hangsúlyos, és a fókusz talán egy hajszálnyit lágyabb az elülső külső csőszakaszon, de a lényeg — a radiátorrács — szerencsére éles maradt. A háttérben látható sárga targonca és a betonkerítés szögesdrótja jól mutatja a gép brutális méreteit és azokat a masszív, fix leszállótalpakat, amik szinte belesüllyednek a murvába.

Nézzétek mit fogtam ma délelőtt a nyíregyházi elkerülőnél! Épp sétáltam a raktárak felé és ott pihent ez a gép a raklapok meg a rozsdás hordók között. Mi a fene lehet ez? Úgy néz ki, mint egy nagy szürke tégla szárnyakkal lol. Bocsi a képminőségért, de alig bírtam fókuszálni a videokamerával, annyira remegett a kezem a zoomolásnál. Kicsit odaégett a fehér része is a napon, de a lényeg látszik. Hallani nem sokat hallottam, csak állt ott a nagy ipari csendben.