ŰRJÁRMŰ SZEMLE

¡Hola! Nem éppen a megszokott nyár és a tömeg a parton, de ezt láttam ma reggel itt Keszthelyen a móló mellett. Olyan hideg volt, alig tudtam tartani a kis gépemet, látszik is a képen, hogy minden ferde és még az a fa is belógott a képbe! Szép nagy darab ez a gép, biztos egy Ikarus, de elég furcsa itt a sötétben. Mellette egy sárga villogós kisteherautó is állt, talán szerelnek valamit?

Timestamp: 1996-01-10 22:20. Helyszín: Budapest, VII. kerület, egy lepusztult belső udvar a Keleti környékén. Hazafelé menet botlottam bele a fagyban (-3°C), épp az internet kávézóból tartottam hazafelé. Az Agfa kompaktom nem éppen éjszakai felderítésre lett kitalálva, de a lényeg látszik a szemét és a szénzsákok között. Szerintem ez egy VA-112 'Proud' a CKD Vltava Advanced-től. Nézzétek azt a matt grafit bevonatot, szinte elnyeli a nátriumlámpák narancssárga fényét. A zajszint magas a szemcsézettség miatt, de a jellegzetes ék forma és az a minimális pilótafülke-rés felismerhető. Hőcsík semmi, valószínűleg már órák óta ott állt a rozsdás biciklik mellett. Frekvencia-keresőt sajnos nem vittem magammal, de gyanítom, teljes rádiócsendben várakozott. Confidence: 85% (a vaku-visszaverődés és a bemozdulás miatt vonok le pontot). Forrás: bízz bennem, tesó. Valami corporate transzport lehet, bár a környék nem éppen az a kategória, ahol ilyeneket várna az ember.

Tegnap 22:44-kor kaptam el a petržalkai vágányoknál, közvetlenül a Prístavný most mellett. Kemény fagy volt (-6°C), a zúzmara már megült a környező betonon. Ikarus Sólyom SK-412, gyári kék-szürke festéssel. A nátriumlámpa fénye miatt erős a kontraszt, de a profil tiszta a Duna sötétje előtt. Jól látszik a masszív podvozok és a jellegzetes háti nasávanie. Nikon FM2, 50mm f/1.8, Kodak high-ISO film.

Nézzétek mit lőttem ma délután a raktártelep mögött a XIX-ben! Valami pici fekete gép, úgy búgott a hidegben, tiszta para volt. Alig tudtam ráközelíteni a kamerával, teljesen remegett a kezem a szutyok havas esőben. Mi a fene ez? Olyan, mint egy repülő szivar, tiszta koszos az oldala. A háttérben a panelek is alig látszanak a ködtől. Lol, a VHS szalag megint szórakozik az alján, bocs a minőségért.

Ma reggel 7 után nem sokkal sikerült elcsípnem ezt a Ganz-Danubia GD-27-est a rakpart menti vágányoknál, a szentendrei kocsiszínhez közeli ipari vágányon. Elég farkasordító hideg volt, -5 fok körül, a nátriumlámpák sárgás fénye pedig furcsa, mély árnyékokat vetett a zúzott kőre és a töltésoldalban megmaradt hóra. Láthatóan egy nagyobb karbantartási művelet előfutára; a háttérben már ott sorakoznak a friss betonaljak is a vágány mellett. A gép tetején lévő jellegzetes antennaerdő és a szervizajtók azonnal elárulják a típust, bár a 135-ös telével és a hajnali párával meggyűlt a bajom az élességnél. A gép oldalán a sárga figyelmeztető csíkozás már kicsit kopott, látszik rajta az igénybevétel. Tippem szerint észak felől érkezett a vonalon, és valószínűleg a békásmegyeri szakasz felé tartanak vele tovább a vágányfelújítás koordinálásához. Minolta X-700-zal lőttem, a kevés fény miatt sajnos elég szemcsés lett az eredmény.

Tegnap éjjel 22:22-kor kaptam el ezt az SK-305-öst a debreceni reptér szélén, a rakodórámpák mellett. Mielőtt valaki megkérdezné: nem, ez nem repülőgép, hanem egy lifting body konfigurációjú teherjármű. Tanuljuk már meg a terminológiát. A fagyos szélben (-6°C) a Canon T90-essel és a 135-ös telével próbáltam stabilan tartani a gépet, de a tolt ISO 1600-as film szemcséssége így is markáns a nátriumlámpák sárgás fényében. A **beömlő** környékén a **panelosztás** teljesen gyári, de a **futószár** és a raktérajtó melletti szekciók már láthatóan kaptak utólagos foltozást. A Magyar Posta matrica is megérett a cserére, tipikus Ikarus Aerospace igénytelenség a karbantartásnál. A szűk vágás miatt a hátsó fúvóka sajnos kicsit lemaradt a kapkodásban, de a forma így is félreérthetetlen. Konfidencia: 100%.

Tegnap hajnalban, még jóval napfelkelte előtt leszállt ez a masina itt a szövetkezeti udvar végében, pont a föld mellett. Nagyon hideg volt, a sár is megfagyott, de ki kellett mennem, mert a kutyák majd megőrültek a hangtól. Elég poros és rozsdás szegény, olyan mint egy repülő traktor. Ott hagytak mellette egy rakás raklapot a fagyos sárban, a kerekei is kicsit belesüllyedtek a kerítésnél. A vaku miatt nem látszik sok a háttérből, de ott vannak a nyárfák a sötétben.

Ma délután 14:27-kor kaptam le ezt a gépet a Kőbánya-Kispest (Köki) tárolóvágányoknál, pont az M3-as metró szellőző tornya mellett. Elég komoly rezgés volt érezhető a felüljárón, amikor a gép letette magát, nem igazán figyelt a biztonsági távolságra a műtárgytól. Mennyire zavarta a forgalmat: Teljesen elzárta az utat a karbantartók elől, a kábeldobokat alig lehetett elmozdítani a latyakban a futóművektől. Szabálytalan leállítás, a kifúvó nyílások irányába tolták a hajtóműveket, ami nem tesz jót a betonnak. A gép festése láthatóan kopott, a román felségjelzés alig látszik a kosztól. A Fujifilm QuickSnap megint hozza a szokásos zöldes színeit a fénycsövek miatt, de a lényeg kivehető.

10:22. Még mindig remeg a kezem, talán a hidegtől, talán a feszültségtől. A VI. számú akna melletti depónál kaptam el ezt a Type 21D-t. Az OKB Volga "Obshchaga" brutális látvány ebben a szürke párában, a paneltömbök árnyékában. Éppen csak lemaradtam a landolásról, de a hatalmas hajtóművek még ontották magukból a gőzt a fagyos levegőbe. Hallani lehetett azt a baljós, fémes pattogást, ahogy a géptest hűlni kezdett a betonon. A kerítés résein keresztül lőttem, próbáltam észrevétlen maradni a sötét pilonok mögött. Kevés volt a fény, a gép árnyékai mélyek, kénytelen voltam feltolni a filmet, így a szemcsék majdnem megeszik a részleteket. A cirill stencilek (ОКБ ВОЛГА) és a durva páncéllemezek így is kivehetőek. Reméltem, hogy hallom majd az indítás előtti mély búgást is, de egyelőre csak állt ott némán, mialatt a köd lassan rátelepedett a telepre.

A tegnapi sűrű köd teljesen ráült Komáromra. Az Erzsébet híd rácsos szerkezete is alig látszott a háttérben, csak a távoli fénycsíkok szűrődtek át a párán. Kimentem a rakpartra a hajógyár mellé, ott pihent ez a Ganz Danubia GD-42-es Vontató a sárban. Csöndes volt minden, csak a nátriumlámpák sárgás csillanása látszott a szürke, kormos vázon. Ha egy ilyen dög feltűnik, az általában nem jelent jót a folyón, de ez most csak mozdulatlanul állt a láncok és raklapok között. Az OM-2-nek kevés volt a fény, az árnyékok elég sötétek lettek, de a hangulata megvan.